Úgy terveztük, Zsófi csak vasárnap repül majd vissza Belgiumba. Viszont a belgák 4 napos hétvégéje miatt – csütörtökön volt a Schuman-memorandum napja, ami az EU-s intézményekben piros betűs ünnep – vasárnapra olyan áron kínálta mindhárom szóba jöhető légitársaság a jegyet, hogy amikor megláttuk, szó szerint hanyatt vágtuk magunkat. Nem nagyon volt más választásunk, a feleségem kénytelen volt szombaton délelőtt visszarepülni Belgiumba. Így hajnalban elköszöntünk egymástól, majd egyedül indultam el a Hősök terére a szakasz rajtjához, ahol összefutottam egy Másikkal.
10 óra előtt nem sokkal odaértem, de se a Másik, se a buszok nem értek még oda a rajthoz, 11 órakor kezdődött csak a prezentáció. Volt időm így kényelmesen megnézni a szponzorok sátrait, ahol a karavános cuccokra lehetett volna rácsapni. A Specialized sátránál már ekkor kilométeres sor várakozott, amit el is neveztünk később Sagan-sornak.
Tudi megnézte magának a Hősök terét
És a Műjégpályát
Aztán megérkezett Másik, akivel némi keringés után sikerült is összefutnom. Miután a különböző közösségi médiás platformokon rendszeresen olvastam a napokban szegény szurkolók panaszait, milyen rossz nekünk, hogy a Hongrie a Giro árnyékában tengődik manapság, úgy döntöttünk, mi is tengődjünk ma valaminek az árnyékában, borzasztó meleg volt ugyanis.
Látványos BMX bemutató a Hongrie prezentáció árnyékában
A Trek busza volt az első, amelyik megérkezett a Hősök terére, nem sokkal utána őket az Ineos busza követte. Mivel mindkét csapatnál volt célszemélyem, így úgy döntöttünk, amíg nem jön más csapat, beköltözünk az Ineos busz árnyékába, hátha feltűnik valaki tőlük a busz mellett.
Tudi az Ineos buszának árnyékában
Hamarosan érkezett is Markel Irizar Trek csapatvezető, az Euskaltel egykori kiválósága, aki tavaly Martonvásáron már nézett egyszer futóbolondnak, mit akarok tőle, amikor ott van körülötte az összes versenyzője. Most speciel egy aláírást akartam csak a közös fotónkra. Markel nagyon közvetlen volt, egy igazi úriember. Sok sikert kívántam a csapatnak és a kapitányuknak, Thibaut Nysnek a sárga trikó megvédéséhez. Kivételesen sikeres volt a jó kívánságom, Nys ugyanis a Kékes után megnyerte az etyeki befutót is a nap végén.
Markel Irizar
És Markel Irizar
Indultunk tovább, feltűnt ugyanis a horizonton az Euskaltel csapat busza
Majd jöttek a csapat autói és Filutás Viktor
Filut nem volt nehéz megtalálnom, az Euskaltel közelében parkolt a magyar válogatott
Amikor elé raktam a közös fotónkat egy aláírásra, csak annyit mondott, de jóóóó :). Bár Filu már többször vissza akart vonulni, én nagyon remélem, folytatja, nagy értéke ő a magyar kerékpársportnak! Egy ATT-ben például simán el tudnám képzelni Dina Marci mellett jövőre.
Ezután visszamentünk az Euskaltel buszához, ahol ekkor már előkészítették a csapat gyönyörű Orbea kerékpárjait
Feltűnt Jorge Azanza csapatvezető. Amikor meglátott minket, nem nekem kellett leszólítanom, ő jött oda hozzánk mosolyogva: láttalak titeket a tegnapi szakaszon! Majd annyit mondott, wait! És visszament a buszba.
Egy másik csajjal láttad az embert tegnap, mondta nekem a Másik, amin hangosan felröhögtem. Majd visszatért Azanza mester, nem üres kézzel. Kaptam tőle egy szurkolói pólót és egy Mikel Iturriának szánt, de fel nem használt frissítő zsákot. Köpni-nyelni nem tudtam a meghatottságtól!
Euskaltel szurkolói pólóm
Frissítőzsákom
Majd Jorge csinált rólunk egy fotót. Ami utána ugyan némileg más kontextusban, de feltűnt a Tour de Hongrie hivatalos fotói között is, onnan loptam ezt a képet. Szerencsésen kapta el Vanik Zoltán a pillanatunkat!
Jorge Azanza
A csapat versenyzői viszont még mindig nem akartak előjönni. Így az Euskaltel busz árnyékában a szokásos ironizáló stílusomban kommentáltam a körülöttünk zajló eseményeket, miközben vártuk a versenyzőket. Mellettünk parkolt a Polti-Kometa csapat, Fetter Erikre pedig sok szurkoló várakozott. Feltűntek köztük Kásler Miki bácsi és Bogár Laci bácsi hasonmásai, akik éppen a Poltis bringákat nézték, amit közöltem is hangosan a Másikkal. Ki az a Bogár Laci bácsi? – szegezte nekem a kérdést erre. Mire ezután odajött hozzánk egy tag, hallva miről beszélünk: hol látod Bogár urat? Ha itt van, szeretnék vele egy közös fotót csinálni! Mondom bazki, arra tessék uram, de szerintem ő nem az igazi Bogár úr, miközben visítva röhögtünk mindketten.
Aztán végre elkezdtek leszállni a buszról az Euskaltel versenyzői
Gotzon Martin érkezett elsőként, nagyon kedves volt
Andoni Lopez de Abetxuko érkezett másodiknak, ő is szuper jó arc volt
Mikel Bizkarra, a csapat kapitánya
Victor de la Parte
Első körben ennyi sikerült. Majd elindultak a srácok a prezentációra. 
Miután visszaértek, elkaptam Jon Aberasturit is, a csapat remek sprinterét, aki nagyon szereti Magyarországot, ráadásul nyert már szakaszt korábban az Hongrien, mégpedig Esztergomban még a Caja-Rural csapat színeiben
És aláírattam vele a tavaly készült közös fotónkat is.
Miután kimaxoltuk látogatásunkat az Euskaltelnél, elindultunk vissza az Ineos buszhoz, hátha sikerül valakit elkapnunk tőlük is. Közben elindultak a Trekesek is Thibaut Nys vezetésével a prezentációra.
Út közben azért szerencsésen elkaptam Rózsa Balázst, aki nagyon jó arc volt ismét
És Balázs aláírta a tavalyi közös fotónkat
Az Ineos csapattal csak részben volt szerencsénk, az egykori Euskadi-Murias versenyző Oscar Rodriguez és az olasz sprinterlegenda, Elia Viviani lett volna a két célpontom, ők azonban már a buszban vártak a rajthoz való indulásra. A busz mellett sétált azonban Imanol Erviti, csapatvezető, akit sikeresen el is kaptam
Imanol Erviti
Remek versenyzők vannak itt, és rám vagy kíváncsi? - tette fel nekem mosolyogva a kérdést az egykori kiváló navarrai talpas, majd a válaszom után – Imanol, you were also a very good rider – az addigi kis mosolya nagy vigyorrá változott. Majd kivette a kezemből a Vivianival készült közös fotónkat, wait, és beszaladt vele a buszba. Erviti micsoda jó arc volt!
Viviani mondjuk úgy, olaszosan oldotta meg a feladatot :)
Ezután megpróbáltuk a lehetetlent: kapjuk el valahogy Mark Cavendisht. A baj csak az volt, rajtunk kívül rengetegen tervezték ugyanezt. A Cavendish-sor.
A busz mellett üldögélt az Astana egyik szerelője, akit elneveztünk magunk között ifjabb Franco Pellizottinak.
A Másik felidézte egykori podersdorfi emlékeit, amikor Péter az Astana egyik szerelőjétől aláírást kért, majd a why kérdésre why not volt a válasza, amin nagyon jót kacagtam. Hasonló lett volna a haditervünk, mint korábban Ervitivel és Vivianival.
Azonban erre nem volt már esély, érkezett ugyanis maga Mark Cavendish.
Sajnos esélyünk sem volt a közelébe kerülnünk. Elrohant az idő, 10 perc volt már csak a rajtig, így elindultunk az Andrássy úton helyet keresni magunknak. Az út mellett szó szerint tömegek álltak, nagyjából 500 métert kellett sétálnunk az első szellősebb helyig.
Megtaláltuk végül a helyünket az út mellett, majd pár perc múlva érkeztek is a versenyzők a jobb oldalon Filu, a bal oldalon Karl Ádi vezetésével.
Abetxuko barátom
Joan Bou
A verseny egyik legnagyobb sztárja, Emanuel Buchmann
Niccolò Bonifazio beszélget
Szokás szerint nagyon gyorsan eltűntek a srácok. Elmetróztunk az Oktogonig, majd konstatáltuk, wait, nem meglepő módon, de nem jár a négyeshatos. Ezt a kijelentésemet megerősítette az útvonalat biztosító ember is, bicikliverseny van uram, hamarosan fog járni a villamos, kis türelmet kérünk. Megköszöntem a váratlanul jött segítséget, majd a Másikkal elsétáltunk a Király utcáig.
Én erősködtem, hogy hazakísérem, ő erősködött, hogy nem kell, húzzak haza aludni. Majd a lelkemre kötötte, Bogár Laci bácsi mindenképpen szerepeljen majd a beszámolómban. Hazahúztam, de azért otthon megnéztem jól az etyeki befutót a bealvásom előtt.
Köszönöm szépen Enikő a pompás közös délelőttöt, a sok röhögést és a szuper fotókat! :)