Ieper, vagy vallon nevén Ypres egy gyönyörű kisváros nyugat-Flandriában, ami leginkább az első világháborúban itt zajló borzalmak miatt ismert. Mi szombat délután érkeztünk meg Ypresbe és úgy döntöttünk, itt is alszunk a megszokott Brüsszel helyett, hogy másnap minél korábban oda tudjunk érni a csapatok bemutatására. Egy nagyon kedves, kerékpárőrült hölgy volt a szállásadónk, aki úgy üdvözölt minket, hogy mi vagyunk az apartmanja első magyar vendégei. „Bianka” miatt jöttetek? – tette fel a kérdést, tudjátok, a nagyon jó magyar crossos lány, mondta. Valóban nagyon jó a lány. Vas Blanka azonban nem volt itt a Gent Wevelgemen, Sierra Nevadában edzőtáboroztak éppen Demi Volleringgel együtt a verseny idején.
Még a szállás átvétele előtt kicsit felderítettük a várost. A város főterét, a Grote Marktot kerestük, ahol másnap a csapatok bemutatója zajlott. A teret uraló gyönyörű óratorony, a Lakenhalle tövében állították fel a színpadot, a körítés egészen pazar volt. Nem volt pofám felmenni rá, pedig megtehettem volna.
Lakenhalle
A színpad
Ezután megkerestük az In Flanders Fields múzeumot, amely az óratorony épületében működik és az első világháború borzalmait dolgozza fel. Megrendítő élmény volt, ami a kronológiai pontosság mellett személyes szálakon is futott, bemutatta az itt harcoló katonák sorsát is, akik nagyrészt 18-20 éves srácok voltak. Történetek a 18 éves belga srácról, aki hegedűművésznek készült és soha nem ment haza, a 20 éves német srácról, aki ugyan 1988-ban halt csak meg, de életét fél lábbal élte le, az angol srácról, aki néhány hónapos kisfiát hagyta árván, a sort hosszan lehetne folytatni.
4 nagy csata zajlott itt 1914 és 1918 között az antant csapatai és a németek között. Az első ypresi csata 1914 októberében nagyjából két hétig tartott, 130 ezer német és 110 ezer antant katona vesztette életét néhány nap alatt, belegondolni is borzalom ezekbe a számokba, és ez csak egy csata volt a sok közül. A belga katonák elszántan védték országuk utolsó megmaradt darabját, miután a németek ekkorra bekebelezték már Belgium déli részét. Végül itt torpant meg a német előre nyomulás és merevedtek meg a frontok, majd alakult ki az évekig eltartó, teljesen értelmetlen állóháború.
A második ypresi csata 1915 áprilisában „csupán” 35 ezer német, 60 ezer brit és 10 ezer francia katona életét követelte. A csata arról nevezetes, hogy a történelem folyamán itt vetettek be először mérges gázt. Az ezután rohamosan elterjedő gázmaszkok végleg arctalanná tették a tömegesen itt pusztuló fiatalokat úgy az ellenség, mint a saját társaik számára is, egyben az ipari méreteket öltő öldöklés szimbólumává is vált a város ezzel.
A harmadik ypresi csata 1917 júliusa és novembere között a világháború egyik legvéresebb csatája volt, több mint 700 ezer katona halt meg vagy szenvedett maradandó sérüléseket. A halottak mellett sokan voltak, kik fél lábbal, fél karral, fél szemmel voltak kénytelenek leélni életük hátralévő részét, nem beszélve azokról, akik szó szerint belebolondultak az átélt borzalmakba. A németek csak dreckfessernek, vagyis „sárzabálónak” hívták az itt harcoló embereiket, a heves őszi esőzések és a talajt felszaggató brit pergőtűz okán sokan egyszerűen belefulladtak a sártengerbe. Mindezt a semmiért, természetesen, stratégiai jelentőségű sikert egyik oldal sem tudott elérni végül.
A negyedik ypresi csata, ami Lys-völgyi csata néven is ismert 1918 tavaszán az első háromhoz képest már „csak” bónusz volt, egyben lehetőség arra, hogy akik valahogyan túlélték a korábbi borzalmakat, azokat még egyszer a mészárszékre hajthassák a háborúzó felek. Az In Flanders Fields Múzeum üzenete egyértelmű: soha többet háborút! Gyomorba vágó élmény volt, egyben egy igazán tartalmas, személyes szálakat is bemutató megemlékezés a sokat szenvedett város legsötétebb napjairól. Ajánlanám szíves figyelmébe az itt látottakat Macron, Scholz, Putyin és Zelenszkij uraknak egyaránt!
A múzeum megtekintése után kicsit felderítettük a környéket, merre lenne érdemes másnap helyet kerestünk. A csapatbemutató helyszíne a Grote Markton lévő Lakenhalle előtt volt, onnan a Menenstraat macskaköves utcája vezetett ki a Menenpoorthoz, ahol az itiner szerint kezdődik majd a lassú rajt. Beültünk egy igazi flamand kocsmába a Menenstraaton.
Kelme, Banesto, Vacansoleil. Nem ma kezdték a boltot.
Van der Poel itt is népszerű.
Martha és Yperman, helyi sörök.
Beültünk egy másik kulturházba is a Grote Markton. Ypra és Bockor, szintén helyi sörök.
Azt tudja mindenki a belgákról, hogy rengeteg féle sörük van, körülbelül 650 csak a bejegyzett márkák száma a kézműves söröket nem számolva. Ami pedig különösen tetszik, hogy megadják a módját a felszolgálásnak is, minden sörnek saját pohara is van egyben.
Ezután visszamentünk a szállásra és alvás. Én szó szerint hulla voltam, a péntek munka utáni majdnem éjszakai repülés, majd a buszút Charleroiból Brüsszelbe, majd a szombati két órás vonatozás Ypresig, majd az ypresi délután erősen kivette belőlem az erőt.
Másnap a reggelinél kiderült, tele van flamandokkal a szállás, mi voltunk csak Zsófival ketten nem helyi erők. Mindannyian a verseny miatt jöttek nem meglepő módon, az egyik brigád motorokkal üldözte a mezőnyt a rajt után. Fanatikus banda, minden tiszteletem az övék. Reggeli után visszaadtuk a szállást és elköszöntünk a szuper jófej szállásadónktól, majd irány a Grote Markt.
Itt már javában zajlott a csapatbemutató, meg se próbáltunk odamenni a színpad elé, akkora volt a tömeg. A Menenstraaton kerestünk helyet, itt jól láttuk a színpad felé guruló versenyzőket, majd jól láttuk őket még egyszer, miután elindultak vissza a buszaik felé. Akartam volna lőni néhány közös fotót és szerezni néhány aláírást, de annyi jelentkező volt ugyanerre, leginkább gyerekek, hogy egy idő után letettem a próbálkozásról.
Gaviria és a Movistar
Astana 
John Degenkolb és Niklas Markl 
Lorenzo Manzin
Matteo Trentin
Michael Matthews
Adrien Petit tu es grand – Adrien Petit te vagy a legnagyobb 
Adrien Petit aztán meg is állt egy fotóra 
Egyre nőtt a tömeg, ezért már a bemutató vége előtt nem sokkal elindultunk a Menenpoort irányába, hogy jó helyet találjunk magunknak a rajtnál. Pacsi.
Végül a Menenpoorttól nem messze találtuk meg a helyünket, ahonnan megnéztük jól még egyszer a versenyzőket, ahogy elindulnak a rajt felé.Majd nem sokkal később elrajtolt végre a mezőny.
Amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan el is tűntek szokás szerint. Ezután volt nagyjából 5 óránk. Veurne és De Panne felé mentek a srácok északra a tengerpart felé, majd egy szép nagy kör után 16 óra körül még egyszer visszatértek Ypresbe nagyjából 25 kilométerrel a befutótól, mielőtt bezúdultak volna Wevelgembe. Lett volna lehetőségünk megnézni a női verseny bemutatóját és a rajtot is ezután, ha Blanka itt van, alighanem így is teszünk. De ehelyett inkább úgy döntöttünk, megnézzük a régi városfalat és a történelmi óvárost.
Elindultunk tehát a csatorna mentén. A korábban már említett Menenpoort, ami renoválás miatt sajnos nem a legszebb arcát mutatta. Ez az itt elhunyt brit katonák emlékére állított emlékmű, belevésve 54.604 név. Ami önmagában is egy brutális szám, de az igazán szomorú, hogy ők csak a töredéke az itt elhunyt srácoknak, a nagyobb részük név és arc nélküli ismeretlen katona.
Menenpoort 
Indiai katonák emlékműve, akik bizonyára nagy örömmel jöttek ide meghalni a gyarmatról a Brit Birodalom dicsőségéért.
A csapatbuszok a csatorna partján parkoltak 
Az ismeretlen katona
Rijselpoort. Itt jött be a mezőny a városba újra, órákkal később 
A régi városfal
Ezután megnéztük a sok közül az egyik angol katonai temetőt. Van a városban és a környéken belga, francia, brit és német temető is, egy egész napot is megérne ezek felderítése. Megrendítő élmény volt.
Ramparts Cemetery
Majd megnéztük a város katedrálisát. Sint-Maartenskathedraal.
Emlékek, mit ne csináljunk soha többet! Így nézett ki a katedrális a világháború után. 
És ami a bombázás után itt maradt. 
Ír katonai emlékmű a katedrális mellett. Az írek is bizonyára nagy örömmel jöttek ide meghalni angol „fegyverbarátaik” oldalán. 
Világháborús emlékmű a Grote Markt mellett
Ezután megnéztük az Yper várostörténeti múzemumot, ami a középkortól a napóleoni háborúk utáni korszakkal és Belgium megalakulásával bezárólag mutatta be a város történetét. A kasszás hölgy rendkívül kedves volt. Miután felajánlotta a kombinált jegyet az In Flanders Fields múzeummal, majd konstatálta, hogy hülyék voltunk és előző nap nem azt vettük meg, 2 darab gyerekjeggyel beengedett minket, féláron. Innen is nagy köszönetem a hölgynek a kedvességéért!
Középkori városkép
Nem meglepő módon, posztókereskedéssel foglalkoztak leginkább a város egykori lakói
A város egészen kimagasló lakói a barokk években. Ja, nem. 
A múzeum után beültünk egy késői ebédre a De Trompet nevű étterembe a Grote Markton, ami egészen remek választás volt. Steaket ettünk Zsófi paradicsomos, én gombás szósszal és sült krumplival. Ittam mellé jó féle flamand sört. A steaket amúgy nagyon szuperül csinálják meg a flamandok, amit másodszor próbáltam itt ki Ypresben, Zsófi kedvence pedig a flamand vadas, ami szintén egészen remek választás volt eddig mindig.
Flandrien Super8 
A nagyon kedves pincér hölgyről aztán hamar kiderült, hogy magyar. Mi igen megörültünk a magyar szónak, ő nem kevésbé. Mint kiderült, apukája belga, anyukája magyar és Belgiumban élnek, a hölgy pedig Belgiumban született. A nagyszülők szentesiek, ahova rendszeresen hazajárnak. Beszélgettünk, kiderült, hogy voltak már korábban magyarok az étteremben, akik rally verseny miatt jöttek Ypresbe, kerékpár miatt viszont eddig nem volt rajtunk kívül magyar, aki erre tévedt volna. Vas Blanka miatt gyanítom, lesznek majd a jövőben. Mi pedig elmegyünk majd Szentesre hamarosan, miután Zsófi hazajött Belgiumból.
Ebéd után aztán kimentünk az út mellé felmérni a terepet, hol lenne érdemes megnézni a versenyt másodszor is. A Rijselstraat és a Menenstraat kereszteződésénél álltunk meg végül, majdnem ugyanott, ahonnan a prezentációt néztük. A versenyzők a Rijselpoorton át jöttek be a városba, majd a Rijselstraaton végig száguldva fordultak rá a Grote Markt mellett a Menenstraatra. Kiváló hely volt, előttünk egy hosszan belátható egyenes és a végén a kanyar, ahova majd viszonylag lassan fordulnak be.
A belga tavasz viszont ezúttal sem kegyelmezett nekünk. Én reggeli után még a szálláson azt találtam mondani Zsófinak, kiegyezek ezzel a hideggel, ha cserébe nem esik az eső, ahogy ilyenkor Belgiumban mindig szokott. Nem esett végül szerencsére. A folyamatos szelet viszont nem tettük örömmel zsebre, álmomban nem gondoltam volna, hogy március végén kellene kesztyű, sál és sapka. Leginkább kesztyű kellett volna, nagyon durván átfagytak a kezeink az út mellett várva a mezőnyt.
Előkerült aztán a kedvenc rendezőnk, aki síppal jelzett minden szerinte illetéktelen behatolónak. Itt nem volt pardon, ő felügyelte a rendet, ez volt az ő territóriuma! Zsófit az egykori agresszív tesi tanárjára emlékeztette az ember, emiatt elneveztük Agresszív Sándornak.
A szélben aztán leszakadt az egyik reklámtábla, Agresszív Sándor pedig elővette a zsebéből a másodfokú egyenlet megoldó képletét és nekiállt szerelni. Kábelkötegelő volt a legjobb barátja, én javasoltam volna magyar módra szigetelő szalagot is a művelethez, Zsófi viszont lebeszélt róla, hogy megosszam vele a remek ötletem. Sándor precíz munkát végzett, a kordon mögé rögzítette a táblát végül. Szép munka volt, Sándor!
Aztán amikor már csak 15 percre volt a mezőny a Rijselstraattól, betévedt az útra egy turistabusz, nem kis riadalmat okozva a szervezők között. 
Végül sikerült nagy nehezen leparkoltatni a járdán, jól van úgy alapon, kicsit olaszos ízt kapott ezzel a szervezés. Agresszív Sándor és társai szerencsére urai voltak a helyzetnek, miközben Sándor a KBC Bank reklámtábláit rakosgatta fel a kábelkötegelőivel a kordonokra az utolsó utáni pillanatban – korábban erre az egész nap nem volt elég -, közben volt ideje vadul sípolgatni a földi halandóknak, akik merészeltek átmenni az út egyik oldaláról a másikra a művelet közben. Aztán végül a társai hamarosan leparancsolták az útról Sándort, jöhetett a mezőny.
Mads Pedersen és Van der Poel érkeztek meg elsőként.
Őket követte Turgis vezetésével egy négy tagú csoport. 
Majd érkezett a nagyjából 50 főre olvadt főmezőny, ahonnan sok menőt kifújt már a flamand szél ekkorra. 
Utánuk több kisebb csoportban próbáltak a lemaradók visszazárni, Matthews és Degenkolb már a döglött sorban jöttek sajnos. Aztán érkezett a záró autó, mi pedig rohantunk is a vasútállomás felé, hogy elérjük a 20 perc múlva érkező vonatot. A vasútállomáson óbégató, nem szomjas belgák tömege fogadott minket, akik a telefonjukon nézték éppen a befutót. Én a procyclingstatson láttam, Mads Pedersen a győztes, nagyjából 20 másodperccel később pedig megkezdődött a sopánkodás körülöttünk, hogy Van der Poel csak második. Imádom a késleltetett élő képet.
A vonatra szerencsére felfértünk, akik 4 megállóval később Wevelgemben szálltak fel már csak állva tudtak utazni, szó szerint mintha a reggeli csúcsforgalomban lettünk volna. Kicsit késett a vonat, de Gentben így is szerencsésen elértük a csatlakozást. Brüsszelben este még meglátogattuk a palermói olaszok pizzériáját, magnifico! Utána nem kellett sokáig altatni minket.