Firenze

Kritizáltam korábban az olaszokat amiatt, hogy a csütörtöki csapatbemutatóról mennyire nehezen tudtuk összeszedni a számunkra fontos tudnivalókat, a szombati firenzei Grand Départ miatt viszont a világon semmi okunk nem volt panaszra. Igaz ugyan, hogy a hivatalos honlapjuk továbbra sem ért egy lyukas garast sem, a különböző toszkán turisztikával foglalkozó oldalakon viszont szerencsére elérhető volt a lassú rajt pontos útvonala, még azt is tudtuk előre, hogy a karaván a mezőny előtt némileg más úton fogja elérni a város határát, a szűk Ponte Vecchión ugyanis nem tudtak volna átjutni a nem kicsi járművekkel.

Pénteken nem Touros programunk volt, a Pitti palotát és a Boboli kertet néztük meg, de fél szemmel már lesegettem út közben másnapra a lehetséges helyünket. Ki is szúrtam magunknak a tökéletes helyünket a Pitti palota előtt. A városban sétálva nem lehetett nem észrevenni, hogy valami készül itt. A Tour falut a Basilica di Santa Croce előtti téren rendezték be, amit természetesen meg is néztünk.

Basilica di Santa CroceMajd útban a Pitti palota felé átmentünk a Ponte Vecchión, amit nagyon szépen feldíszítettek a verseny tiszteletére.Pénteken már kint voltak az út mellett a mezőny útvonalát jelző sárga táblák.A házak és az üzletek ablakai, kirakatai pedig természetesen a verseny színeibe öltöztek.Ciao Tour hidroplán a Boboli kert fölött.Este hazafelé sétálva pedig a Dóm előtti téren futottunk bele egy igen érdekes kiállításba.

Gino BartaliMarco PantaniJulian AlaphiilippeA Pitti palota nekem rettentően tetszett, az Uffizivel ellentétben ráadásul közel sem üzemel a közösségi médiában élő tömegek kötelező szelfiző helyeként, így szépen kényelmesen haladva, a tömeg lökdösődését elkerülve is meg lehetett nézni Tiziano vagy Raffaello festményeit. És még a vizünket sem vették el, hogy utána lehúzhassanak.

Pitti palota, ugyanitt állva néztük meg másnap a Nagy RajtotA Pitti palotábanInstagram influenszerek kötelező budiszelfijeBelefutottunk azért néhány meghökkentő alkotásba is, például ebbeVagy éppen ebbeEbéd után megnéztük a Boboli kertet, ami az egyik legszebb hely az egész városban, ellenben 41 fokban igazán kimerítő tud lenni folyamatosan le és fel sétálni ott, a 4 liter vizünket ráadásul mind megittuk néhány óra alatt. A kert nagyon szép, de tavasszal sokkal érdemesebb lehet ide eljönni, akkor pompázhat legszebb színeiben, amikor nyílnak tavasszal a rózsák.

A Boboli kertbenAz előzetes terveim szerint két lehetséges helyszín között gondolkodtam, hová mehetnénk szombaton délelőtt megnézni a firenzei rajtot. Az óvárostól nagyjából másfél kilométernyi sétára, a Piazzale delle Cascinén volt kijelölve a buszok parkolója – milyen érdekes, meg lehet ezt az információt osztani, csak akarni kell -, amennyiben nem lett volna sikeres a csapatbemutató alatti vadászatunk, alighanem itt próbálkoztunk volna újra. Mivel azonban két nappal előtte sikerült összefutnom mindhárom baszk nagy öreggel, akik itt vannak most a mezőnyben, így inkább a Palazzo Pitti mellett döntöttünk.

A Piazza della Signorián volt a hivatalos nagy rajt, majd ezután átjött a mezőny a Ponte Vecchión és a Palazzo Pitti előtti utcán keresztül folytatták útjukat a Piazzale Michalengelo, majd később a város határa felé. Azért döntöttem végül a Pitti palota mellett, mert előtte egy hosszú, jól belátható egyenes utca vezet végig, mellette tágas hellyel a nézőknek, így abban bíztam, nem akar majd senki betolakodni elénk az utolsó pillanatban, ahogy szoktak. Ráadásul az utcán végig kávézók, fagylaltozók sorakoznak egymás mellett, így elég lehet az utolsó pillanatban kimennünk majd az út mellé, nem kell a tűző napon feleslegesen szenvednünk.

Reggel útban a Pitti palota felé át kellett mennünk a Piazza della Signorián. Már 9 órakor, 3 órával a hivatalos rajt előtt is irgalmatlan tömeg várta a versenyzőket, itt biztosan mozdulni sem tudtunk volna később. Az olasz baromsággal először a Ponte Vecchión találkoztunk, a híd ugyanis az egyik irányban le volt zárva. Egészen pontosan aki az Oltarno negyed felől szeretett volna a Signoriához és az irgalmatlan tömeghez eljutni, az nyugodtan mehetett. Aki viszont a mi oldalunkról szeretett volna a Pitti palota felé átjutni, hogy kiszabaduljon a tömegből, az nem mehetett, elvégre hamarosan Tour rajt lesz. Vártam volna magyarázatot erre az olaszoktól, ennek mi értelme volt, de Zsófi csak annyit tudott erre mondani, nem foglalkozunk vele, ők olaszok.

Kerülnünk kellett így a Ponte Santa Trinita felé, hogy át tudjunk jutni a túlpartra. Így viszont meg tudtuk magunknak nézni erről az oldalról is a Ponte Vecchiót. A legenda szerint a Régi híd azért tudta túlélni a második világháborút, mert a Führernek nagyon tetszett, emiatt nagy kegyesen nem robbantatta bele az Arno folyóba. Nagy kár, hogy a Lánchíd nem tetszett meg neki legalább ennyire.

Ponte VecchioNagy nehezen elértük a Palazzo Pittit, majd beültünk reggelizni és kávézni. Tudi meg is nézte rögtön, hogy a Tour miatt 2 napig nem parkolhatnak itt az olaszok, életükben először meg lettek fegyelmezve!A karavánt a kávézó teraszán ülve néztük meg. Tudi meg is figyelte magának a színes forgatagot.Zsófi nagyon készült a karavánra, de a tavalyi baszkföldi utunkhoz hasonlóan idén sem voltak túl bőkezűek francia földtől távol. Végül csak két sapkát és egyetlen zacskó gumicukrot sikerült összeszednünk, de sehol egy pöttyös sapka, sehol egy pöttyös trikó. Cochonou kolbászt akartam szerezni, amit a fórumon mint utólag kiderült, szarszagú kolbász néven említettek meg, vaffanculo!

A karaván után volt még több mint egy óránk a mezőny érkezéséig, amit szerettünk volna hasznosan eltölteni. Fizettünk a kávézóban, majd elsétáltunk a közelben lévő Basilica di Santo Spiritohoz. Végre egy nem turistamágnes templom, amit nyugodtan meg tudtunk nézni!

Basilica di Santo SpiritoMajd ezután visszamentünk a Pitti palotához és beültünk egy fagylaltozóba, ahol azonban nem Almuska volt a pultos. Egy sör és egy fagyi, ez így volt igazságos, itt vártuk be a mezőnyt. Konyak és rostos nem volt, ez nem a Szomszédok retro!Aztán kisétáltunk az út mellé. Vagyis csak majdnem, mert helyette felmenekültünk a Pitti palota mellé az árnyékba. 41 fok volt ekkor a telefonom szerint, brutális volt a meleg egész nap.A mezőnyre várvaAztán amikor már jöttek a felvezető autók, lesétáltunk az út mellé mi isAz olaszok második baromságát itt tapasztaltuk meg. Carabinieri Gianni mindennel foglalkozott, leginkább a csajok stírölésével és azzal, hogy elparancsoljon maga körül mindenkit, hogy jól láthassa majd a mezőnyt. A munkájával viszont a legkevésbé sem. A mezőny érkezése előtt 5 perccel is vígan rohangáltak át az út egyik oldaláról a másikra az olaszok, nem beszélve a lekordonozott út közepén telefonálva óbégató emberről, aki szintén nem ütötte át Gianni úr tűrésküszöbét. Nem lepődtem meg Jan Hirt balesetén, aki még a rajt előtt ütközött egy nézővel és törte ki szegény az egyik fogát.

Carabinieri Gianni várja a mezőnytMajd végre megérkeztek a versenyzők, Jesus Herrada vezette a sortMark Cavendish érkezikA verseny nagy esélyese, Tadej Pogacar érkezikNils Politt és a világbajnoki trikós Mathieu Van der Poel érkeznekAztán amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan el is tűntek. Pont ahogy szokták. Mi ezután visszamentünk a Santo Spiritohoz, a közelben ugyanis kinéztünk magunknak korábban egy nagyon szimpatikus éttermet és megebédeltünk.

Majd elindultunk haza, elviselhetetlen volt a meleg. 10 napot voltunk összesen Toszkánában, és mindennap nagyon szenvedtünk, de ez a nap egészen brutális volt. Ennek fényében tökéletesen át tudtuk érezni Mark Cavendish szenvedését, aki nagyot küzdött az időlimittel, hányt is út közben, de végül szerencsére sikeresen célba tudott érni.

Hazafele útba esett, így megnéztük az Orsanmichelét, ami már a korábban tervben lett volna, de eddig sajnos kimaradt, viszont most itt volt rá a remek alkalom. Firenzében a fő nevezetességek, mint az Uffizi, a Duomo vagy a Palazzo Vecchio, nagyon nehezen voltak megközelíthetőek a hatalmas tömeg miatt, amik viszont az útikönyvekből kimaradtak, azokat kényelmesen meg tudtuk nézni mindig. Az Orsanmichele is ilyen volt, szelfiző turisták hada nélkül gyönyörködhettünk benne.

Az Orsanmichele templom a Tour színeibe öltözveSan Marco szobra, Donatello munkájaEzután hazasétáltunk pihenni. Lett volna tervem a délutánra is, de egyszerűen nem lehetett kibírni a meleget. A szállásunkon pihengettünk délután és néztük meg, ahogy Romain Bardet egy hősies támadás után megnyeri a szakaszt és átveszi a sárga trikót. Nem is kezdődhetett volna jobban a versenyünk, mint az élete utolsó Tourját teljesítő veterán francia maillot jaunejával, bevallom el is érzékenyültem kicsit, ahogy sikerült neki megcsinálnia a napot! Hatalmas történet az övé!

Este azért kimerészkedtünk kicsit. Az Artemio Franchi, vagyis a Fiorentina stadionja másfél kilométernyi sétára volt a szállásunktól, a stadiont megnézni volt a tervünk este. Sétánk közben a stadion környéki kocsmákban az olaszok éppen a Svájc elleni nyolcaddöntőjüket nézték. Nem tudtuk az eredményt, de a reakciókból ítélve biztosak lehettünk benne, hogy az Azzuri nem teljesít túl fényesen. 2-0-ra kikaptak végül az olaszok és ki is estek ezzel. Sajnáltam őket, pedig tervben volt, hogy a negyeddöntőjüket megnézzük pár nappal később valahol, kíváncsi lettem volna, hogy élnek meg egy ilyen fontos meccset élőben a szurkolók.

Ciao ValterArtemio FranchiA Fiorentina az egyik gyerekkori kedvenc játékosom, Gabriel Batistuta egykori csapata. Szomorú érzés volt azt látni, hogy a Fiorentina stadionja nagyjából pont ugyanolyan állapotban van ma is, mint volt 25 évvel ezelőtt Batigol idejében. Valahol itt is keresendő az oka az olasz futball utóbbi évtizedben tapasztalt hanyatlásának. Szomorú érzés volt az egykor szebb napokat is megélt, valaha nagyon jó csapat stadionjának a lerohadását látni.Viszont nem akarok negatív lenni a végére, ugyanis a Fiorentina nemzetközi kupaszereplése az elmúlt két szezonban története legszebb éveit idézi! Két nemzetközi kupadöntőt is játszott a csapat, igaz mindkettőt elveszítették a lilák. Tavaly a West Ham United ellenében a Konferencia Ligában, idén pedig az Olympiakos ellenében az Európa Ligában lettek ezüstérmesek. A következő szezonban lehet újra próbálkozni.A csapat a története során egyébként egyszer tudott nemzetközi kupát nyerni, 1961-ben lettek Kek győztesek a lilák. A csapat edzőjét abban a szezonban úgy hívták, hogy Hidegkúti Nándor!