Cascais

A vasárnapi második szakaszon két lehetséges uti cél közül lehetett választanunk: Sintra vagy Cascais. Sintra nagyon vonzott a középkori mór vára és a számtalan csodaszép palotája miatt. A Castelo dos Mouros viszont önmagában is egy egész napos program lett volna. Ha az ember emellé megnézné a Palácio Penát és a város többi nevezetességét is, úgy két napba is bajosan lehetett volna mindent besűríteni. Így végül abban maradtunk, vasárnap menjünk el Cascaisba megnézni a rajtot, Sintrára és a Castelo dos Mourosra pedig szánjuk rá teljes egészében a hétfői napunkat.

Cascais egy nagyjából 200 ezer lakosú városka az Atlanti-óceán partján, vonattal nagyjából 40 percre Lisszabontól. Évszázadokon keresztül egy jelentéktelen halászfalu volt csupán, a 19. század végén viszont a portugál királyi család úgy döntött, Cascaisban és a vele szomszédos Estorilban építi fel a nyári rezidenciáját. Néhány év alatt a két település rengeteget gazdagodott a hirtelen rájuk irányuló figyelemből és profitált abból, hogy rengeteg nagyon fontos és nagyon gazdag ember hirtelen itt akarta elkölteni a pénzét. Estorilnak magyar vonatkozása is van, Horthy Miklós itt töltötte életének utolsó éveit és írta meg az emlékiratait. Az egykori Horthy-villa épülete manapság óvodaként működik.

Ezúttal nem ötleteltem feleslegesen alternatív útvonalakon, mint a korábbi napokon. Reggel metróval elmentünk a Cais do Sodré vasútállomáshoz, felszálltunk ugyanarra a vonatra, amivel már kétszer is eljutottunk Belémbe, majd nagyjából 40 pernyi zötykölődés után megérkeztünk Cascaisba. Nagyjából csak mi indultunk útnak a Vuelta miatt, az utasok döntő többsége a strandra igyekezett. Választási lehetőségük volt bőven, Lisszabont elhagyva gyakorlatilag végig az óceán partján zakatolt végig a vonat.

Cascaisba megérkezve beültünk az állomás közelében egy kávéra, közben még egyszer átnéztem, amit előző este csak nagyon felületesen tudtam megtenni: merre kellene elindulnunk a rajthoz. A korábban tapasztalt mediterrán kókányolással ellentétben itt pontos GPS koordináták adták meg a rajt pontos helyét, úgy gondoltam, ezúttal könnyű dolgunk lesz odatalálni. Morgan Freeman mondaná minderre: de nem úgy lett. Mondanom sem kell, a luzitánok egy tök másik helyszínt adtak meg, mint ahonnan végül később elrajtolt a mezőny. Vuelta, én így szeretlek!

Elindultunk az Avenida da República irányába, de végül csak a Praça 5 de Outubro, vagyis az Október 5-e térig jutottunk el, aminek a közelében meghallottam Juan Mari Guajardo hangját. Emberünk nem csak a Vueltán, hanem az összes nagyobb spanyol versenyen a helyszíni műsorvezető nagyjából 15 éve, szerintem az évek alatt többször hallottam a hangját a közvetítésekben, mint Philip Anselmóét a Panterából. Elindultunk a hang irányába. Equipo Euskalteeeeel-Euskadiiiiiii, üvöltötte a kopasz, majd sikeresen megérkeztünk a csapatbemutató helyszínére éppen akkor, amikor az Euskaltelesek levonultak a színpadról.

Mi érkezünk, az Euskaltel távozikHa már így alakult, maradtunk és megnéztük a prezentációt.  Az Euskaltel után jött a DSMEducation First, a portugál bajnoki mezben Rui CostaLottoEmberünk Eduardo Sepulveda miatt jött, egyenesen Argentínából. Tiszteletem érte!Tudi megnézte az AstanátÉs a Kern-Pharmát és Urko BerradétIsraelBahrainMajd Mikel Landa vezetésével megérkezett a Quick-StepA Quick-Step tirexe ezúttal is vidáman ijesztgette a népet. Itt éppen Kamil Gradek az áldozat a Bahrainből.Landa itt éppen azt magyarázza Juan Mari Guajardónak, nem kell beszarni tőle, a jószág nem igaziEzután Quintana vezetésével érkezett a MovistarO’Connor és az AG2RRoglic és a BoraJaycoÉrkeznek az Ineos versenyzői. Laurens de Plus beszél korábbi csapattársával, Primoz Rogliccal.Groupama-FDJ, a hegyi trikós Stefan KüngMajd nagy örömömre megérkezett Valter Attila és a VismaTessék szépen mosolyogni a kameránakVismaMiután lement a színpadról a címvédő Sepp Kuss és csapata, véget ért a prezentáció. Mi úgy gondoltuk, ezután elindulunk az Avenida da República irányába és megkeressük a rajt pontos helyszínét. Ez egészen addig tűnt jó ötletnek, amíg el nem kezdtek velünk szemben jönni a versenyzők. Először csak egy-kettő, majd szépen sorban mindenki az ellenkező irányba indult el. Kálmán bácsi klasszikusa jutott eszembe rögtön.

Át lettünk verve, a büdösúristenitneki!

Elindultunk így mi is az ellenkező irányba, amerre a versenyzők tartottak. A gond csak az volt, hogy a rajthoz vezető út jó érzékkel le volt kordonozva. Oké, visszaszaladtunk nagyjából 100 métert, ahol át tudtuk szenvedni magunkat az út másik oldalára, majd rohanás keresztül az egyébként gyönyörű Október 5-e téren, lépcsőn fel, lépcsőn le, miközben hallottuk Juan Mari hangját, aki eközben elrajtoltatta a mezőnyt.

Végül a mezőny végét legalább sikerült elérnünk egy jó nagy rohanás utánJon Aberasturi és Rigoberto UránA nagy sietség után ránk fért némi frissítésMajd beültünk ebédelni. Mit is együnk Portugáliában? Legyen mondjuk polip.Ebéd után pedig elindultunk kicsit felfedezni a várost.Marina de CascaisRei Dom Carlos I. Vagyis I. Károly király, akinek a város a felemelkedését köszönheti
A napóleoni háborúk idején a franciák elfoglalták Cascaist, ennek állítottak emléketPálmafák! Pálmafák mindenhol!Praia da RibeiraMajd elmentünk az egykori citadellához, aminek csak egy kicsi része maradt épen, a többit Napóleon katonái rombolták le.

Cidadela de CascaisSzintén Cidadela de CascaisÉs szintén Cidadela de CascaisMel Gibson hasonló tragaccsal száguldozott a Mad Maxben
Palácio SeixasA tavalyi Tour de France-os utunkon úgy autóztunk végig a Côte d'Azur-on Carcassonnetól Nizzáig többszáz kilométert, hogy egyszer sem fürödtünk a tengerben. Úgy gondoltuk, idén mindezt bepótoljuk. Cascais azért is különösen jó hely, mert tele van városi szabad strandokkal. Mi a Praia da Rainha mellett döntöttünk.

Praia da RainhaEszembe jutott a 2022-es koppenhágai utunk. A szállásunk Dániában egészen közel volt egy városi strandhoz. A szállásadónk akkor azt mondta, most kell fürdeni, most jó a víz! Mindezt az Északi-tengerről sikerült elmondania a hölgynek, ami a google szerint 16 fokos volt akkor. A dánokat mondjuk mindez cseppet sem zavarta, minket annál jobban.

Az Atlanti-óceán 17 fokos volt, amikor Cascaisban jártunk. Zsófi úgy döntött, ott rohadjon meg az egész, de végül térdig azért csak bemerészkedett a vízbe. Én meg úgy voltam vele, egyszer élünk!Egy élmény voltJárt is a fagyi a remekül sikerült napunk végénEzer éves vágyam volt, és idén végre eljutottunk a Vueltára. Óriási élmény volt!