Bologna

Vasárnap a Tour de France második szakaszán Bolognába futott be a mezőny. Mivel Firenzéből vonattal 40 perc alatt el lehet érni a híres egyetemi várost, a vasútállomástól pedig alig egy kilométernyi sétára volt csak a befutó helyszíne, így adta magát a tervünk: a csapatbemutató és a nagy rajt után a harmadik Touros napunkon nézzük meg a bolognai szakasz finisét. Korán reggel útnak is indultunk. Volt már némi tapasztalatunk az előző napok alapján, mit is várjunk az olasz vasúttól. Pisát és Sienát is meglátogattuk már a korábbiakban és mindkét alkalommal késett a vonatunk.

Ha igazi, hamisítatlan olasz káoszt akar az ember átélni, akkor irány a firenzei Santa Maria Novella pályaudvar! Nem elég, hogy 5 perccel az indulás előtt sem sikerült az olaszoknak kiírniuk a táblára, mikor és melyik vágányról indul majd a vonat, miután végre kiírták és ezután egymást taposva indult el nagyjából 100 ember ugyanabba az irányba, simán megállította a biztonsági őr a rohanó embereket. Signore az a kijárat, tessen szíves a fél méterrel mellette lévő bejárat feliratú kapun átmenni, grazie! Mi már rutinosan tudtuk, merre kell mennünk, de sokan mások teljes pánikban rohangáltak, és mindenki mondta a saját nyelvén a túlbuzgó alkalmazottnak, szia uram, a jó édes anyádat! Vagy valami hasonlót. Pánikra persze a világon semmi okunk nem volt, a vonat ugyanis 15 percet késett, aminek most kivételesen örültünk, mert így kényelmesen meg tudtuk találni a helyünket. Nagyon szeretem az olaszokat, kivéve olyankor, amikor meg kellene szervezniük bármit is normálisan!

A 15 perc késésből végül 10 perc maradt csak, mire befutottunk a Bologna Centrale állomásra, így a reggeli kalandot és a rohanást leszámítva panaszra nem volt okunk. Tranquil tranquil, allora! Ezt imádják mondani az olaszok annak, aki nem érti, mi zajlik éppen körülötte. Én a két nappal korábbi sienai szívásunk után már pontosan tudtam, hogy mire is számítsak, ha olasz vonatról van szó. Így mennek itt a dolgok, de volt időnk a korábbi napokban hozzáidomulnunk az olasz dolce vitához.

10 óra után nem sokkal futottunk be Bolognába. 14:30-ra írta az itiner a karaván, 16:00-ra pedig a mezőny első érkezését, így volt nagyjából 4 óránk körbe nézni a városban, mielőtt elfoglaltuk volna a helyünket az út mellett. Gyorsan megtaláltuk a Via Irneriot és a célt, majd megnéztük a cél közelében berendezett Tour falut.

Zsófi folyékonyan beszél norvégul, az ELTE skandinavisztika szakán végzett korábban. A család bolondabbik fele mint tudott, Euskaltel drukker, a szebbik fele pedig így érthető módon leginkább az Uno-X csapattal szimpatizál. A Tour faluban vehettünk volna szolid 65 euróért Uno-X mezt. Neten rendelve nadrággal együtt megkaphatjuk a szettet ugyanennyiért, szóval inkább kihagytuk.

Uno-X ZsófiOlaszosan precízen jelölték ki a cél mellett a biciklitárolót. Baszd le oda a táblát, jólvanazúgy Gianni!Háttérben a Tour faluNagyon szépen feldíszíttették a városukat a bolognaiakEzután a város főtere, a Piazza Maggiore felé vettük az irányt. Fontana del Nettuno a Piazza MaggiorénBasilica di San PetronioLe due TorriCattedrale Metropolitana di San PietroMajd a rövid városnézés után beültünk ebédelni. Az üveg bor helyett ezúttal egy korsó sörre voltam kaphatóEbéd után elindultunk a befutó felé. A Porta San Donato volt az úti célunk, nagyjából két kilométerre a céltól. A San Lucáról lezúdulva innen kanyarodtak rá a versenyzők később a célegyenesre. Úgy gondoltam, itt talán kényelmesebben fogunk magunknak megfelelő helyet találni, mint a cél közvetlen közelében.

Séta közben azért láttunk ezt-azt. Carlo Pedersoli és Mario Girotti sokak szívét megdobogtatja Olaszországban isGino Bartali és Fausto Coppi nem kevésbéChiesa di San DonatoBasilica di San Giacomo MaggiorePorta San DonatoTudi aztán meg is találta az első neki való látnivalótVégül nagyjából 450 méterre a befutótól találtuk meg a helyünket, ahol bevártuk a karavántMiután megtaláltuk a helyünket, a hangosbemondó felkonferálta a helyi amatőr kerékpáros csapat érkezését, akik tettek egy nagy kört a város körül a verseny útvonalán és most érkeztek meg a célba. Rendes felvezetéssel, saját kísérő autóval mindezt, mint a nagyok.Majd megérkezett a karaván, A tavalyi baszkföldi utunkhoz hasonlóan ezúttal sem voltak túl bőkezűek francia földtől távol. A francia szakaszokon rengeteg dolgot szedtünk össze később, de Baszkföldön alig valamit. Firenzében hasonló volt a helyzet, Zsófi nem volt boldog emiatt.

Tudi és a Touros karavánA karaván elhaladása után volt bő egy óránk a mezőny érkezéséig, a procyclingstats szerint 46 kilométerre voltak a célegyenestől a szökevények ekkor. Úgy döntöttünk, nem őrizgetjük a helyünket, inkább beültünk a közelben egy hamisítatlan olasz késdobálóba kávézni és sörözni.

Majd visszamentünk a Via Irnerióra, és végül nagyjából 800 méterre a befutótól találtuk meg a végleges helyünket. Amikor beálltunk, még jónak tűnt a hely, később egy nem túl szimpatikus holland család érkezett meg mellénk, akik nagyon a nyakunkba másztak később és folyamatosan próbáltak volna kitúrni minket a helyünkről. Én ebben nem voltam partner, nem kellene bunkónak lenni! Tessék időben megérkezni, vagy ha az nem sikerül, keresni kicsit messzebb másik helyet, jutna bőven mindenkinek az út mellett! Nem szeretem, amikor a táskámat rugdossák és folyamatosan könyökölnek az oldalamba, majd lenéző pillantással méregetnek, miután a próbálkozás után a keleti alsóbbrendű untermensch nem hajlandó odébb menni őfelsége elől, miközben rátolnak minket a másik oldalunkon álló, egyébként tök normális olaszokra. Miután a harmadik próbálkozása után visszakönyököltem apukának, a megvető méregetése után tudomásul vette, hogy eddig próbálkozzon és ne tovább. Ha valaki bunkó, az sajnos a szép szóból nem, csak abból ért, ha a saját sutyerák viselkedését kapja vissza. Szabi imádta volna őket. :D

Remek kis körpályát találtak ki a szervezők Bolognában erre a napra. Kétszer mászta meg a mezőny a legendás San Luca emelkedőt, mi pedig háromszor láthattuk a versenyzőket a célegyenesben. Egy igen ígéretesnek tűnő, 11 főből álló szökevénycsoport tudott ezen a napon ellépni a főmezőnytől benne olyan nevekkel, mint Mike Teunissen, Nelson Oliveira vagy Hugo Houle.

A pöttyös trikót viselő Jonas Abrahamsen vezetésével érkeztek meg első alkalommal a szökevényekPercekkel később utánuk jött a nagyjából 50 fősre olvadt főmezőny, Victor Campanaerts húzta a sort.Még nagyjából 40 kilométerük volt a versenyzőknek hátra ekkor, de már most rengetegen leszakadva, apró csoportokba összerázódva próbálták túlélni a napot. Jesus Herrada érkezik.Az előző napi harcukhoz hasonló nap jutott ezúttal is az Astanának, Mark Cavendish célja csak a limitidőn belül való megérkezés volt erre a napra. Mark Cavendish és az Astanások.Cavendish és társai tisztes távolból haladtak a záró seprűs autó előtt, Fabio Jakobsen és két csapattársa viszont alig voltak csak a limitidőn belül ekkor. Fabio Jakobsen és a DSM-esek küzdenek.Mire elment a mezőny vége, a szökevények már újra a közelben voltak, a San Luca első megmászásánál ugyanis már elkezdődtek a támadások a szökevények között. Egy három fős csoport tudott elszakadni végül Axel Laurence vezetésével, Kevin Vaquelin és Jonas Abrahamsen jöttek el vele.Őket Harold Tejada vezetésével üldözte a szökevénysor másik fele.Majd percekkel lemaradva érkezett a nagyjából 30 főre olvadt főmezőny, benne a sárga trikós Romain Bardet.Mathieu van der Poel feltűnésének nagyon örültek a mellettünk álló hollandok.Majd érkeztek ismét Mark Cavendish és csapattársai, szerencsére ezúttal is kényelmesen a seprűs autó előtt.A San Luca második megmászásánál dőltek el végleg az érdemi dolgok úgy a szökevények között, mint hátul a sárga trikós csoportjában. Nagy meglepetésre az Arkea csapat fiatal franciája volt a legerősebb az elmenésben, így a szimpatikus breton csapat ezzel megszerezte története első Tour de France szakaszgyőzelmét.

Kevin Vaquelin útban a szakaszgyőzelem feléŐt a pöttyös trikót a nap folyamán sikeresen megvédő Jonas Abrahamsen üldözte, a norvég srác lett végül a második.Mögöttük pedig egy őt fős csoport érkezett Nelson Oliveira vezetésével. A harmadik helyet közülük végül Quinten Pacher szerezte meg magának.Nem sokkal utánuk már érkeztek a verseny nagy esélyesei. Tadej Pogacar és Jonas Vingegaard elléptek a többiektől a San Lucán, melléjük pedig mindössze csak a szökésből leszakadó Jordan Legat tudott beállni. A kis francia viszont vagány módon le is sprintelte a végén a két szupersztárt!Őket üldözte a sárga trikós csoportja. A veterán Romain Bardet végül elveszítette az ereklyét, Richard Carapaz vette el tőle azt. A sárga trikós csoportja és Romain Bardet.Majd jöttek sorban a leszakadók. Zsófi élete legjobb szelfijét lőtte el, mellékszereplő a képen a korábbi Tour de France győztes Geraint ThomasSzurkolni jó, alléz alléz!Szerencsére végül mind Cavendish, mind Jakobsen is befértek a limitidő alá, így miután beért minden versenyző, mi is elindultunk vissza a vasútállomás irányába. Az út túloldalára nem volt egyszerű átjutnunk, de végül sikeresen kicseleztük a nem túl nagy olasz szigort. A Bologna Centrale pályaudvarra időben megérkeztünk, de még volt nagyjából 40 perc a vonatunkig. Jó ötlet volt megvenni a jegyünket korábban online, az állomáson ugyanis igen szép káosz uralkodott már az érkezésünk után is közvetlenül, ami később csak fokozódott. A vonatunk késett, majd áttették egy másik vágányra, ezen nem lepődtünk meg, de figyelni kellett, merre menjünk, mert az olaszok mindenre képesek ilyen téren. Végül nagyjából 20 perc késéssel értünk vissza Firenzébe, megvettük másnapra a reggelit, majd haza buszoztunk.

Eredetileg tervben volt a harmadik szakasz rajtja is Piacenzában, de látva az olasz vonat működését, ezt végül elengedtük. 3 óra lett volna oda az utunk bolognai átszálással, de se oda, se hazafele nem akartunk volna szívni a trenitalia miatt. Helyette hétfőn elmentünk Fiesoléba a nyaralásunk utolsó napján, a piacenzai rajtot meg majd bepótoljuk legközelebb.

Fiesole