A balatoni szakaszt nagyon vártam. Az eredeti tervem a következő lett volna: eltekerek Kelenföldre, onnan vonattal lemegyek Balatonakarattyára, ahol ebéd után megnézem a versenyt egyszer. Majd miután elmentek, mentem volna tovább Siófokra a befutóhoz, hogy lássam a versenyt másodszor is. Mivel a szervezők beraktak Ságvár felé egy nagyjából egy órás kanyart az útvonalba, amikor a mezőny elkanyarodott a tótól, kényelmesen lett volna időm odaérni a szakasz végére. Ki más húzta volna keresztül a számításom, mint maga a MÁV. Előző este, miután hazaértem Győrből, szerettem volna megvenni a jegyem. Ekkor szembesültem azzal, hogy Lepsény és Csajág között nagy erőkkel zajlik a felújítás, így a bringával vonatozás sajnos nem lehetett opció. Átnéztem az útvonalat, újra terveztem. Szóba jött Tihany, Csopak, esetleg bringával mindkettő, de aztán végül abban maradtam magamban, maradok az eredeti tervnél, annak is az első felénél: legyen akkor Balatonakarattya.
Balatonakarattyához rengeteg személyes emlék köt, nagyon sokszor voltunk már itt az elmúlt 8 évben, mivel Zsófi nagyszüleinek itt van nyaralója. Valahol erről is szól egy kerékpáros körverseny. Remek élmény felfedezni idegen országokat, megismerni városokat, de amikor egy verseny az ember szívének egy oly kedves településén halad át, az egészen más élmény. Tudnának a híres buszmegállójukról mesélni “Village of Zámoly” lakói, bár azóta Châteauroux városa náluk is nagyobbat villantott, a település új neve ugyanis Cavendish City!
Korán reggel kelés, majd itt van a nyár, irány a Balaton, másodosztály a Zsuzsanna vonaton!
A vasútállomás melletti hirdetőtáblán rögtön szembe jött velem az Hongrie. Kertek, házak, nyaralók körüli munkát vállalok Franco Nero előtt!
Érkezik az Hongrie!
Mivel már délelőtt megérkeztem Akarattyára, így volt időm beülni a Rusty Coffee Boxba egy kávéra, ami az egész Balaton egyik legjobb helye. A kávé remek, a kilátás pedig a párját ritkítja!
Tudinak is nagyon tetszett az akarattyai magaspart
Mondom, Tudi mosolyog
Balra Balatonvilágos
Jobbra pedig Kenese, Almádi és Alsóörs, a kitüremkedő földnyelv Tihany. Tihanyig szinte mindig, rossz időben is el lehet látni innen. Jó időben pedig a badacsonyi hegyek körvonalai is kivehetőek a messzeségben. Ezúttal sajnos rossz időnk volt.
A Kisfaludy sétányon, mely nagyjából egy kilométer hosszan vezet végig a magasparton, órákat el lehet tölteni, közben pedig semmit nem csinálni, csak gyönyörködni a tóban.
Kisfaludy kilátó
Ezután hogy elüssem az időm, elsétáltam a közeli Rákóczi Parkba. A legenda szerint valaha itt állott a Rákóczi fa, amelynek árnyékában egykor a fejedelem megpihent és kinyilvánította a “nemzet akarattyát”, valószínűleg innen eredhet a település elnevezése. Ez azonban csak legenda, aminek alapja, hogy 1707-ben Béri Balogh Ádám a seregével innen nem messze a hosszúmezei csatában emberesen elpicsázta a Habsburgokat. Szívemnek kedves, szép munka volt!
A fejedelem emlékműve
A harmadik évezred kapuja
Wass Albert emlékműve
‘56-os emlékmű. Emlékezzünk a forradalomra és mártírjaira!
Körülbelül fél tizenkettő lehetett, amikor leszakadt az ég. Bemenekültem egy közeli buszmegállóba, majd miután kicsit alább hagyott a vihar, szaladtam tovább az éppen akkor nyitó Degesz étterembe. Úgy terveztem, megebédelek és itt várom meg a mezőny érkezését. A Degesz egy egészen remek hely, akárhányszor voltunk itt, mindig nagyon jót ettünk, apósom nem hajlandó sehova máshova menni enni, ha Akarattyán vagyunk! Nem felejtem el a tavalyi bringázásunk, amikor Földvártól Akarattyáig szó szerint ronggyá áztunk, majd miután csapzottan kiültünk a kertbe, a pincér srác udvariasan betessékelt minket a belső helységbe. A nem akarom bevinni a sarat és összekoszolni mindent felvetésemet pedig lerendezte annyival, nem számít, majd összetakarítanak. Vendégszerető, egészen remek brigád dolgozik itt, le a kalappal előttük!
Én dacolva a hatalmas széllel a kertbe ültem ki, velem ellentétben az összes épeszű vendég a zárt térben keresett magának helyet. Mint később kiderült, a vendégek egy része hozzám hasonlóan a verseny miatt érkezett ide és rendszeresen kérdezgették a pincér srácot, mikor jönnek már a versenyzők. Én eközben a telefonomon néztem az M4 közvetítését és olvasgattam a procyclingstats liveot. Miután elcsíptem egy telefon beszélgetést, amiben a pincér srác a verseny miatt visszamondott egy rendelést, szóltam neki, az út part felé eső oldalára szerintem nyugodtan ki tudják vinni az ebédet, és megmutattam a térképet, merre fog pontosan haladni a mezőny a településen belül. Illetve az is kiderült, ő azt gondolta, a következő napokban minden nap lezárás lesz a verseny miatt, de mondtam neki, holnap már nem erre járnak a kerékpárosok, Gödöllőről mennek majd fel a Kékesre. Megköszönte a segítségem, majd a következő söröm a ház számlájára írta fel, amit innen is nagyon szépen köszönök!
Tótvázsony közelében hatalmas bukás volt a mezőnyben, ami után sajnos több versenyzőt is kórházba kellett szállítani. Feladta a versenyt az egyik nagy esélyes Pablo Torres, de a Borából és a Bahrainből is voltak súlyos sérültek. Hatalmas volt a szél, nem csodálom, hogy felborította szegényeket. Nyilván ezután sorra jelentek meg a clickbait cikkek, amire jöttek az okosabbnál okosabb kommentek, de ezen már nem vagyok hajlandó felbaszni az agyam. A kedvencem a balex.hu cikke alatti egyik okos volt, aki azt fejtegette, miért van csak nálunk ennyi bukás, máshol meg soha semmi. Jó reggelt uram, tetszett már korábban versenyt nézni? Magyarországon még a szél is szar!
Ezután érkezett a reklám karaván. Zsófi a lelkemre kötötte előző este, hozzak neki ezt-azt, leginkább gumicukrot. Azonban nem álltak meg itt, kicsivel lejjebb a körforgalomnál igen, oda viszont nem volt kedvem lesétálni ebben a remek időben. Sajnos így üres kézzel maradtam.
Tudi vezetésével érkezik a karaván
A Cofidises kocsi egyenesen Franciaországból
A karaván elszáguldása után visszamentem egy újabb sörért, majd miután elérte a szomszédos Balatonkenesét a mezőny, felvettem az Euskaltel mezem és kisétáltam az út mellé, hátha leesik majd egy kulacs. A mezőny előtt érkező Euskaltel kocsitól dudálást és integetést kaptam, kulacsot nem, be kellett érnem ennyivel. Ekkor már szép számban álltak az út mellett az emberek.
A szökés magyar szempontból jól sikerült ezen a napon, a TUS-ból Pofijanika mellett a tavaly még ATT-s cseh vitéz, Michal Schuran is be tudott kerülni, illetve ott volt az Epronexes Rózsa Balázs is az elmenésben.
Schuran vezetésével érkezett meg a szökés, mögötte fehér trikóban Pelikán János, hátul sárgában Rózsa Balázs.
Hajrá Jani, jóérzések, kiabáltam, majd egy pillanat alatt eltűntek a srácok.
Nagyjából két perc múlva megérkezett a mezőny. Jayco, Astana, Trek elöl, nem volt sok remény így a hazaérésre.
Mögöttük a Bahrain és a Bora versenyzői jöttek
Impresszionista tavaszi csendélet, festette Claude Monet
Miután elment a mezőny, kifizettem a számlám és megköszöntem a kedves vendéglátást, majd elindultam a vasútállomás felé. Kicsit tartottam tőle, hogy ebben a remek nagy szélben felsővezeték szakadással és egyéb kalandokkal szórakoztat majd a MÁV, de szerencsére nem volt semmi gond és időben befutott a vonatom. Az állomáson a vonatot várva azt számolgattam, miután Pelikán Jani az előző naphoz hasonlóan ismét megnyerte a nap összes részhajráját, virtuálisan ekkor ő vezette az összetettet. Majd a vonaton elkezdtem nézni újra az M4 Sportot, kiderült, Jenőnk is pont ugyanezen matekolt és kiszámolta, ha Danny Van Poppel és Dylan Gronewegen nem lesznek az első két helyen, akkor a nap végén János lesz majd a sárga trikós!
A sprintet a vonaton ülve néztem meg, a szakaszt végül mondanom sem kell, éppen Van Poppel nyerte meg Gronewegen előtt, hogy a nagy számolgatásomat azzal a lendülettel kidobhassam a kukába. Danny Van Poppel így végül megőrizte a sárga trikót, az összetett második helyén viszont Jani állt a nap végén, ami nagyon nagy dolog! Ismerve az Andronis évek utáni történetét és hogy honnan jött vissza, még annál is nagyobb dolog! Nagyot szólt volna az a sárga trikó, de ez a második hely is egészen remek volt!
Ismét egy remek nap volt, nem kellett altatni este!