Az út tervezése során egyértemű volt, hogy Donostiába mindenképpen el akarunk jutni. Adta volna magát a Tour útvonala alapján is Guipuzkoa tartomány fővárosa, hiszen vasárnap befutó volt itt, majd a hétfői bayonne-i szakasz is áthaladt a városon, logisztikai okokból mégis Vitoria-Gasteizet és Lekeitiót választottuk a korábbiakban. Maradt így a keddi, utolsó baszkföldi napunk Donostiára, igaz be kellett érte áldoznunk a daxi rajtot. Kihagytuk így a negyedik szakaszt, helyette nekünk Zsófival nyugis városnézéssel, Szabinak pedig egy újabb baszkföldi tekeréssel teltek el az erre szánt óráink, mielőtt elindultunk volna Franciaországba a Pireneusok felé.
Reggel fájó szívvel kicsekkoltunk a bilbaói apartmanunkból és köszöntünk el a várostól. Donostiáig 100 km, majd utána délután Lourdesig még 200 kilométer várt ránk erre a napra, végre nyugisan és rohanás nélkül. Lütyő azonban nem lenne Lütyő, ha nem kavart volna be ezúttal is. Először is szakadt az eső délelőtt, amikor megérkeztünk Donostiába, amit Szabi nem túl boldogan vett tudomásul. Másodszor pedig a szokásos drámázás is előjött a parkolás miatt. Egy mélygarázst ugyan kinéztünk előzetesen magunknak, csak éppen azzal nem számoltunk, hogy bringákkal a tetőn nem fogunk tudni oda lehajtani. Az ősrégi közös kalandunkoz, Montpellier sétálóutcájához hasonló szopatás vette kezdetét, de legalább ezúttal sétálóutcába behajtás nélkül. Nagyjából 1 órán keresztül mentünk le-föl a Playa la Concha mentén és a környező utcákban, reménytelenül. Big Ben - Parlament konstrukció helyett a La Concha jobbról - La Concha balról utat követtük jó órán keresztül.
Végül, miután Szabi válogatott szidalmazásokkal elküldte Lütyőt mindenhova IS, a Monte Igueldótól nem messze talált végre megfelelő helyet. De legalább az eső elállt. Szabi terve az volt, hogy bejárja a Donostiako Klasikoa versenyről ismert néhány hágót a város közelében, mint az Igueldo, az Urgull és a Jaizkibel, majd elindul az öböl mentén visszafelé azon az úton, amelyiken előző nap a mezőny zúdult be a városba. Mi pedig Zsófival a nyakunkba vettük a várost, 4 órával későbbre beszéltük meg a találkozót az autónál.
Elindultunk az öböl felé. Az rögtön szembe jött, hogy a házak erkélyein és ablakaiban a Bilbaóban megszokott piros-fehér zászlókat a Real Sociedad kék fehér zászlói váltották fel.
Hamarosan megéreztünk az Ondarreta nevű partszakaszhoz. Balra a Monte Igueldo, szemben az Ondarretako Hondartza.
Az idő elég felhős volt, de ez cseppet sem rontotta el a kedvünket
Némi séta után megérkeztünk végre a Kontxához, ahol néhány elvetemült azért fürdött az óceánban
Az öböl menti promenád nagyon szép, nem véletlen tartják számon Baszkföld egyik leginkább felkapott helyének a spanyol királyok egykori nyári rezidenciájaként működő várost.
Laza két és fél kilométer séta után elértünk az öböl másik végéhez. Azért látszott pár ponton, hogy előző nap erre járt a peloton.
Donostiako Udala, vagyis a városháza.
Alderdi Eder Parkea.
A házak közé elrejtett San Pedro Eliza.
Majd megérkeztünk a tengerészeti múzeumhoz, amit végül nem néztünk meg a reggeli keringés miatti időveszteség miatt.
Az Aquariumba viszont bementünk, Zsófi nagyon szereti az ilyet, 3 napnyi mezőny hajkurászás után pedig ennyi már járt neki.
A tengeri akvárium mellett egy egy rövid földtörténeti, illetve hajózás történeti kiállítás is része volt a belépőjegynek, nekem összességében nagyon tetszett.
Az akváriumokat takarító búvár különösen népszerű volt.
Ezután elindultunk a közeli Urgull felé. A kilátóhoz végül nem sétáltunk fel, de a part menti út a hegy lábában is gyönyörű volt.
Miután kigyönyörködtük magunkat, elindultunk az óváros irányába. A sétálóutcában irgalmatlan tömeg várt minket.
Parroquia Santa Maria.
San Bizente Eliza.
Majd kijutottunk a folyó torkolatához, ezt a részt jártuk be valamelyest 2007-ben a sokat emlegetett Tour de Lütyőn.
Kuursal, a város hangversenyterme.
A Bunkó faszparaszt autósok facebook csoportban könnyen elférne az úriember. Parkolni azt nagyon tudnak a baszkok.
Kuursal Zubia.
Láthatóan apály volt éppen.
Hotel Maria Cristina.
A csavargás után beültünk egy japán szendvicsezőbe, az volt a legkevésbé méregdrága a környéken. Majd megnéztük még a Gipuzkoa Plazát.
Gipuzkoa Plaza.
Ekkor írt Szabi, hogy elindult visszafelé, így elindultunk mi is a megbeszélt hely irányába, ahonnan nagyjából fél óra sétára voltunk.
Útba esett az autó felé az Artzain Onaren Katedrala. Sajnos felújítás miatt zárva volt a katedrális, de vigasztalt, hogy amúgy sem lett volna időnk már megnézni.
Baszkos jóvanazúgy maradvány a Tour miatti útlezárások után.
Szabinak is jól sikerült a napja, az elején ázott csak és végül sikerült mindenhova eltekernie, amit tervezett. Ráadásul találkozott az Euskaltel őrült versenyzőjével, Xabier Mikel Azparrennel, aki a napi edzését végezte az Urgullon.
Gyorsan összecsuccoltunk, majd végleg szomorú búcsút intettünk Baszkföldnek és elindultunk Franciaország irányába. Nagyjából 200 kilométer várt ránk Lourdesig, annak nagy része viszont autópályán, így gyorsan elrepültek a kilométerek.
15 óra körül léptük át a francia határt és nagyjából 17 órakor meg is érkeztünk a szállásunkra, egy nagyon aranyos francia ház harmadik emeletén volt az apartmanunk az Avénue Helioson. A gond csak az volt, hogy a bringák nem fértek be a liftbe, így külön öröm volt a csigalépcsőn felcipelni a szobába őket.
Nem csak a ház, a város is tele volt spanyol zarándokokkal, bonjour bonjour helyett hola holát hallottunk mindenfelé körülöttünk, mintha nem is érkeztünk volna meg egy másik országba.
Ezt láttuk az ablakból. Igen, a háttérben az már a Pireneusok.
Gyors bevásárlás után elmentünk vacsorázni, a L’Occitan nevű étteremre esett a választás. Nagyon jól döntöttünk, és végre sikerült szépen kényelmesen ennünk. Én sült kacsát burgonyapürével és vegyes zöldség körettel, fergeteges volt, ráadásul nem is sokkal drágábban, mint amennyiért egy budapesti étteremben vacsoráznánk. A végén a szakács is kijött megkérdezni, minden rendben volt-e az étellel, amiért külön jó pont járt tőlem.
Este sörözgettünk és közben pontosítottuk a másnapi terveket, hogy ne hibázzunk és véletlen se keresztezzük a mezőny útvonalát. Altatni egyikünket sem kellett végül, egy újabb igazán remek napon voltunk túl.