Tour de France - Day 6

Hétfőn már a harmadik szakasz kezdődött Amorebieta-Etxano és Bayonne között, mely út nagyobbik részét a Bizkaiai öböl partján tette meg a mezőny, igazán szép környezetben. Több lehetőség is szóba került előzetesen, merre mehetnénk megnézni a versenyzőket. Ondorroa, Zumaia, Zarautz vagy maga Donostia is ott volt ötlet szintjén, igazából bármelyik város jó választás lett volna. Végül mégis Lekeitio mellett döntöttünk. Lekeitio azóta mozgatta a fantáziámat, hogy évekkel ezelőtt Máté révén megismertem a Betagarri zenekart, és most jött el az ideje, hogy végre eljussunk oda.

Ongi etorriak ene herrira:

Szabi mindenképpen akart egy baszkföldi tekerést, mielőtt elmegyünk a Pireneusokba, hogy felfrissítse a lábait. Egy nagyjából 60 kilométeres kört rakott össze magának erre a reggelre, melynek közepén ott volt a Bikotz-Gane hágó, kb 2 órásra tervezte az utat. Reggel 8 körül ébredtem fel, Szabi addigra útra készen állt és hamarosan el is indult. Abban maradtunk, 10 óra körül visszaér a szállásra, és 11 óra körül indulunk el Lekeitio felé.

Felkeltünk, megreggeliztünk Zsófival és vártunk, vártunk, vártunk. 10 óra elmúlt, Szabi sehol. Megnéztük az instáját, semmi aktivitás. Felhívtam, csörgött, de nem vette fel. Ezen a ponton kezdtem el feszült lenni, aggódtunk nagyon, hogy valami történt vele út közben. Leszaladtam a szállodai portára megkérdezni a baszkföldi mentők számát, ha nem jön továbbra sem, lehessen valamerre elindulni. A recepciós hölgy nagyon segítőkész volt és kérdezte, hívja-e őket ő, de mondtam várjunk vele még egy órát. Visszamentem a szobába, ahol feltűnt Szabi, aki a hátsó ajtón jött be, így elkerültük egymást. Kezem-lábam remegett konkrátan. Jól sikerült az útja, ráadásul meglátogatta very beautiful city Arrankudiagát is hazafele.

Azt gondultuk ekkor, ezzel le is ment a napi Lütyő stories, de végül egy orbitális szopórollerbe keveredtünk bele a Lekeitio felé vezető úton. Mindössze Zornotzáig sikerült csak eljutnunk, ahol letereltek minket az autópályáról. Nem volt egyértelmű, baleset vagy a Tour de France miatt tették mindezt, ha az utóbbi miatt, azt jó nagy baromságnak gondoltuk. Zornotzából pedig ezután nem sikerült kijutnunk, mivel a Durango felé vezető út a verseny miatt értelemszerűen le volt zárva. Semmi gond, végre egy újabb deviation, ami már hiányzott az utóbbi évek Touros útjaiból. Ilyenkor szokott Szabi mindig találni egy rövidebb utat. Mondanom sem kell, nem jött össze az erdőn-mezőn keresztül. :)

Több sikertelen próbálkozás után végül megálltunk átnézni a térképet, mit lehetne kitalálni. Végül egy jó nagy kerülő mellett döntöttünk. Visszamentünk majnem Bilbaóig, majd Derio, Mungia, Muxika útvonalon keresztül értük el Gernikát, onnan pedig az eredeti tervek szerint tudtunk tovább haladni. Ez 30 km lett volna normális esetben, lett helyette több mint 80, ami a tervezettnél későbbi elindulás fényében kezdett egyre inkább necces lenni. Innen Lekeitióig elvben egyenes, lezárástól mentes út vezetett, a mezőny ekkor rajtolt el, ők egy másik úton, Durango majd Markina-Xemein irányában haladtak Lekeitio felé. 40 km nem egész egy óra nekik, ennyi időnk maradt megérkeznünk.

Befutottunk Lekeitióba, ahol gondot okozott a parkolás, szokás szerint. Végül egy Eroski parkolójában sikerült letenni a kocsit nagy nehezen, ahonnan 2 és fél kilométerre volt a Playa de Karraspio, vagyis egészen pontosan a fölötte vezető út. A gps szerint becsült érkezési időnk már 5 perccel túl volt a leggyorsabb itineren, borotvaélen táncoltunk ekkor, hogy elérjük-e a szakaszt. Rohantunk mint az állat, aztán egyszer csak szembe jött velünk a kordon, ami mellett emberek álltak :). Azt hiszem, jó helyen voltunk, még ha nem is pontosan ide terveztük a helyünket, az előzmények fényében meg voltunk elégedve magunkkal. Procyclingstatsre ránéztem gyorsan, hol van a peloton, kemény 37-es átlagot sikerült mennie a mezőnynek addig, és 15 kilométerre voltak még Lekeitiótól. Szabi szegény nem is evett a tekerés óta, most bepótolta sikeresen. Egy klasszikust idézve: "ez a Tour"

Egy emelkedős részt sikerült találnunk, ahonnan elég hosszan be lehetett látni lefelé az utat, panaszra a világon semmi okunk nem volt, jó hely volt ez. És láttuk a Tourt ma is, ami a lényeg.

Hamarosan érkeztek a szökevények, a hegyi trikót viselő Neilson Powless és a veterán breton, Laurent Pichon személyében.

Aztán jött a mezőny, az elején a Quick-Stepesek hozták sprinterüket, Fabio Jakobsent.

Majd érkezett pseudo Valter Attila, csak a magyar helyett a holland bajnoki mezben: Dylan van Baarle. 

Majd nem sokkal utánuk jöttek a Lottosók és Caleb Ewan.

Miután elment a mezőny, beültünk enni egy közeli kifőzdébe. Autentikus baszk ételnek nem nevezném a sült csirkét krumplival, de a hamburger és a pizza után jól esett végre normális főtt kaját enni.

Ebéd után előttünk volt a teljes délután, hogy kicsit jobban is megnézzük Lekeitiót, amire nagyon kiváncsi voltam. Nem csak a Betagarri Lekeitio's beach dala miatt, hanem mert Egoitz is mondta korábban, nagyon szép várost választottunk magunknak erre a napra.

A helyi székesegyházzal kezdtük. Andre Mariaren Jasokundearen Eliza.

A helyi városháza, az Ayuntamiento.

Tetszettek a város házai is.

Majd elindultunk az Isurtza Hondartza felé. A háttérben az Isla de Garaitz.

Az Isla de Garaitz felé építettek egy utat szó szerint a vízen keresztül, ami apály idején járható. Most dagály volt.

Az óceán a Leia Ibaia Zubiáról nézve. Ezen a hídon korábban átjött a mezőny, nagyjából itt akartuk volna megnézni a szakaszt, amennyiben Lütyő mentesre sikerült volna a napunk első fele.

Playa de Karraspio és a város.

Isla de Garaitz.

Az Isurtza Hondartza és a Katedrális, messziről nézve.

Szabi le volt nyűgözve, jó helyet választottunk.

Késő délután volt már, mire bejártuk az óceán melletti utat, ami egészen elképesztően szép volt. Nem maradt sok időnk erre a napra. Felmerült a kérdés ekkor, menjünk-e még fel a Faro de Santa Catalináig, vagy induljunk el hazafelé és nézzük meg inkább Gernikát. Gernika mellett döntöttünk végül, ami innen nagyjából 30 kilométerre volt, de útba esett Bilbao felé. Go! Gernikában bezzeg sikerült gond nélkül leparkolni.

Mural del Guernica de Pablo Picasso.

Gernika Picasso híres festménye mellett a gernikai tölgyről nevezetes, ami a baszk szabadság szimbólúma. A tölgyet a hagyomány szerint a 14. században ültették eredetileg a baszkok, az évszázadok alatt többször elpusztult, de mindannyiszor újra ültették. Utoljára 2015-ben.

A tölgy után megnéztük még Mária mennybemenetele templomát. Iglesia de la Asunción de María.

Aztán elindultunk vissza Bilbaóba, egy újabb nagyszerű, kalandos napon voltunk túl. Ezúttal sem kellett altatni minket este.