Az út előtti tervezés folyamán két verzió között vacilláltunk a 3 baszkföldi szakasz esetében. Az egyik lehetőség az volt, hogy 3 nap Bilbao után költözzünk át Donostia környékére 2 napra, vasárnap ugyanis ott volt a befutó, majd a hétfői, bayonne-i szakasz is áthaladt a városon. Lett volna így 2 napunk Donostiát megnézni, és a verseny miatt is elég lett volna csak egyszer autózni három helyett. Az én verzióm ez lett volna, Szabi viszont amellett volt, inkább maradjunk 5 napot Bilbaóban, és a hátralévő baszkföldi napokon keressünk Bilbaóhoz közeli helyszíneket, minimalizálva így a felesleges szállodai check ineket, ami szintén nem volt hülye ötlet.
Mindkét tervnek lett volna előnye és hátránya is, végül Szabi verziójánál maradtunk, 5 nap bilbaói szállással. Vasárnapra így Vitoria-Gasteiz és az aznapi rajt mellett döntöttünk Donostia és a befutó helyett. Bilbao és Vitoria-Gasteiz között mindössze 63 km az út, aminek nagy része autópályán megtehető, így egy alig 45 perces autózás várt csak ránk délelőtt, a rajt után délután meg egy nyugodt városnézés. Jól döntöttünk, nem bántuk meg.
Kinéztem még otthon egy parkolóházat, ahova el lehetett úgy jutni, hogy nem kell hozzá kereszteznünk a mezőny útvonalát és rettegni az ezzel párhuzamos lezárásoktól és terelésektől, ami minden Tour szakaszra igyekvő rémálma. Nagyjából 11 órakor sikerült is letenni a kocsit a tervezett helyen, másfél km sétára Vitoria-Gasteiz egyik katedrálisától. A Maria Sortzez Garbiaren Katedrala volt az úticél, volt közel másfél óránk odaérni, így nem volt akadálya, hogy beüljünk egy nyugis kávéra.
Könnyen megtaláltuk aztán a Katedrálist, mögüle rajtolt el a mezőny. Később megnéztük jobban is, de ekkor még csak egy röpke pillantást tudtunk rá vetni.
A város főteréhez, a Plaza Virgen Blancához vezető út már tele volt ekkor emberekkel, a Virgen Blancán pedig a bilbaóihoz hasonló őrület és egészen elképesztő tömeg fogadott minket.
Rettentően tetszettek Alain Larraina ablakokat díszítő rajzai. Miguel Indurain, minden idők legjobb baszk kerékpárosa, és a kevés ötszörös Tour de France győztesek egyike. Mellesleg nyert 2 Girot is, emellett világbajnok és olimpiai bajnok is. Big Mig a sportág élő legendája.
Asier Villalibre, aki jelenleg az Alaves labdarúgója, de korábban sok szép évet töltött el az Athleticnél is. Remélem visszatér hamarosan a Bölény becenévre hallgató támadó, hiszen csak kölcsönben játszik jelenleg Vitoria-Gasteizben.
A Virgen Blancáról kivezető hosszú sugárúton, az Olagibel Kaleán találtuk meg a helyünket végül, nagyjából 1 kilométerre a rajt helyszínétől.
Összességében jobb helyünk volt, mint előző nap Bilbaóban, itt ugyanis egy éles bal kanyar után álltunk nem sokkal, aminek köszönhetően jóval lassabban érkezett meg a mezőny, így volt lehetőségünk jobban is megnézni őket.
Pogacar fehér trikóban a mezőny elején érkezett.
A bilbaói győztes, Adam Yates viselte ezen a napon a sárga trikót.
A mosolygós Esteban Chavest szerintem mindenki szereti, aki a kerékpárt követi, a kolumbiai bajnoki trikóban pedig könnyű volt kiszúrnunk.
Tapsoltunk, drukkoltunk, jól éreztük magunkat.
Majd miután elment a mezőny, a nyakunkba vettük a várost.
A Murallas de Vitoria-Gasteiz, vagyis a régi városfal irányába indultunk el.
A városfalat rendesen körbejártuk, nekem nagyon tetszett.
Aztán megtaláltuk a város másik katedrálisát, a Santa Maria Katedralát.
Ezután elkezdtünk éttermet keresni, de újból lecsapott ránk Lütyő. Másfél órát keringtünk a városban, a legtöbb hely tele volt, ami nem, ott leszartak minket, ez utóbbi némi csalódás volt a baszkokban számunkra. Mindannyian benne lettünk volna egy autentikus baszk ebédben, beszéltük is előtte, hozzuk össze, ehhez képest másfél óra szenvedés után egy olaszok által üzemeltetett pizzériában kötöttünk ki. Getxóban hamburgert, Vitoriában pizzát ettünk, nem egészen így terveztük. Joder.
Ebéd után indultunk tovább. Az egyik téren egy szuper kiállítás volt az Araba tartományban született kerékpárosokról. Josebe Beloki a tartomány legnagyobb legendája, háromszoros Tour de France dobogós versenyző.
Inaki Isasi, jelenleg az Euskaltel csapatvezetője.
Igor Gonzalez de Galdeano. Róla vagy jót, vagy semmit. :)
Mikel Landa, talán a legjobb jelenleg is aktív baszk kerékpáros. De hogy a legnépszerűbb, az egészen biztos.
Jon Aberasturi, akit sikeresen letámadtam a Tour de Hongrien, Martonvásáron. A regnáló spanyol bajnok, Oier Lazkano nevét pedig nem sikerült helyesen leírni. Vagyis sikerült, csak spanyolosan, nem baszkosan, amire sajátos módon hívta fel a figyelmet valaki.
Végül szerencsére sikerült megnézünk legalább kívülről a Maria Sortzez Garbiaren Katedralát, miután siesta miatt már bezárt, mire odaértünk.
Ezután elindultunk vissza a szállásra, de némi kitérővel, ugyanis Szabi másnap délelőttre egy nagyjából 60 kilométeres tekerést tervezett be kora délelőttre a szakasz elé, hogy felfrissítse a lábait a Pireneusok előtt. A Bikotz-Gane hágót néztük meg, amit másnap aztán sikeresen meg is mászott.
Köd. felhők, imádom.
Így jobban láttam.
Hazafele útba esett Arrankudiaga, Mikel barátunk otthona, ami mint tudjuk, very beautiful city. :)
Este Egoitz nem ért rá sajnos, családi programja volt, így csak szolidan iszogattunk a szállodában hárman és megnéztük netflixen a Movistar 2019-es Girojáról szóló részeket, amikor Landa és Carapaz volt a két kapitány, és végül Carapaz nyerte a maglia rosát. Érdekes volt másodszorra látva is. Megbeszéltük, majd folytatjuk, meg majd valamelyik este megnézzük együtt a Spanyol affért is. Heh, azóta is nézzük. Tartalmas, szuper napunk volt anélkül is, megint nem kellett minket altatni.