Amikor 2017-ben Bilbaóban jártunk Zsófival, Máté barátom adott egy egészen remek ötletet az utunk előtt: menjünk el metróval Getxóba és keressük meg a gördeszka pályát a Nervion folyó torkolatánál. Az akkori szállásunk gazdája ezt megfejelte azzal: keressük az Aixerrotát, ami baszk nyelven szélmalmot jelent, onnan egészen remek kilátás nyílik az egész öbölre. Ezt az utat akkor meg is tettük és valóban nem csalódtunk. 2017-ben viszont a Bizkaiai-öböl partján Plentziától Getxón keresztül egészen Portugaletéig, a Bizkaiko Zubiáig vezető, közel 11 km hosszú sétáló utcának csak egy nagyon rövid, getxói szakaszát tudtuk megnézni. Azóta terveztük, hogy oda egyszer visszamegyünk és rászánunk egy egész napot a túrára, hogy jobban is meg tudjuk ismerni a Paseo Punta Galeát. Mivel a Bizkaiai-öböl Szabinak is bakancslistás terv volt évek óta, így nem volt kérdés, hova vezessen az első igazi napunkon az utunk. Péntek volt, másnap kezdődött a Tour, így egy laza, szabad napot terveztünk elsőre, rohanás nélkül.
A Casco Viejo, vagy baszk nyelven Zazpikaleak metró megálló Bilbao régi óvárosában van. A Zazpikaleak jelentése 7 utca, ennyi maradt épen az egykori történelmi óvárosból. Innen laktunk nagyjából 15 perc sétára, így kicsit meg tudtuk nézni Bilbao nevezetességeinek egy szeletét délelőtt, útban a metró felé. Számunkra ismerős város, Szabi számára viszont tudott bőven újat mutatni Bilbao.
Iglesia de la Encarnación - A megtestesülés temploma:
Atxuri - Atxuri pályaudvar:
San Anton Eliza - Szent Antal templom:
Bilboko Donajuke Katedrala - Bilbaoi Katedrális:
San Nikolas Eliza - Szent Miklós templom:
Teatro Arriaga Antzokia - Arriaga színház:
A Casco Viejo mellett volt felállítva a Tour de France minivárosa, amit a metrózás előtt természetesen meglátogattunk. Kiállító sátrakban gazdag, a tavalyi koppenhágai Gran Départhoz hasonlóan nagyon igényesen összeállított játzóház volt ez felnőtt gyerekek számára, a tűző napot leszámítva minden tökéletesen a helyén volt. Nem mellesleg megnyertük a Tour de France-t. 
Bilbaóból Getxóba metróval lehet eljutni, ami a belvárosi megállók után feljön a föld alól, majd a San Ignazio megálló után felszíni elővárosi vasútként folytatja útját. Időben és távolságban nagyjából annyi, mintha a Deák tértől Gödöllőig elmennénk metróval és hévvel, csak átszállás nélkül. A Getxo és Bilbao közötti közel egy órás út alatt megcsodálhattuk újra az egykori nehézipari központ után itt maradt rozsdaövezetet, de a 7 évvel korábbi emlékeink után erősen úgy tűnt, sokat szépült ez az egykor magára hagyott terület.
Getxo a Nervion folyó torkolatában, az óceán kapujában fekszik, egy igazi kis ékszerdoboz. A Bidezabal megállónál szálltunk le, majd beültünk egy kávéra, mielőtt nekiindultunk volna a városnak. A városka 12. századi temploma volt az első úti célunk. Nagyon szépen helyre állították.
Iglesia de Santa Maria:
Majd elindultunk a Paseo Punta Galea felé és megláttuk az óceánt
Holland turista rettentően élvezte, hogy egybefüggő zöld területet lát, ami nincs 6 mm-re szabályosan levágva:
Majd megkerestük a világító tornyot, a Faro de Punta Galeát:
Aztán Plentzia felé indultunk el, teljesen le voltunk nyűgözve:
Majd visszasétáltunk az Aixerrota irányába. A malom aljában 2017-ben egy étterem működött, ami sajnos a covid alatt bezárt és nem nyitott ki újra azóta sem. A malmot egyébként eredetileg a 19. század elején építették.
Ezután lementünk a gördeszkapályához, ahol Szabi bement a vízbe. Mi Zsófival csicskagyászok voltunk.
Lütyő ezen a ponton került elő inkognitójából, út közben elveszett ugyanis valahol Szabi telefonja. Chris Froome Mont Ventoux-n bemutatott hegyi futását idézve szaladt vissza hegyre fel az Aixerrota felé, ott még megvolt. Mi addig Zsófival vettünk egy fagyit és egy sört. A telefon végül előkerült szerencsére.
Elindultunk a város felé, az Usategi Parkea egy nagyon szép kert, remek kilátással az öbölre.
Majd elkezdtünk éttermet keresni, az Arantzale lett volna az első számú célpontunk, ami azonban 15:30-kor bezárt. Mint kiderült, az összes helyi taberna vagy jatetxea személyzete sziesztázni vonult az esti újranyitásig. Végül egy nyomorult hamburgerest sikerült csak nyitva találnunk, ahol jófejségből kiszolgáltak minket zárás után is, mondván magyar vendégek még nem voltak itt korábban soha.
Ebéd után elindultunk a belváros felé. Az Ereaga Hondartzánál Szabi talált egy rövidebb utat.
Az út mellett végig 18-19. századi paloták voltak, nagyon szép az öböl menti sétány ezen része is.
Palacio Lezama-Leguizamón:
Érdekes, Bilbaóban minden sarkon a Tour de France-szal találkoztunk, feldíszített utak, épületek egész sorát láttuk, bármerre is mentünk. Laikus vendég számára is egyértelmű lehetett, valami fog hamarosan történni a városban. Getxóban viszont sokkal kisebb volt a felhajtás, pedig másnap érintette a várost a szakasz. Végül egy térképet csak találtunk a másnapi lezárásokról.
A Bizkaiko Zubia volt az utolsó úti célunk, a híd Getxót és Portugaletét köti össze egymással.
A híd melletti sörözőbe beültünk egy kanyarra kicsit lazítani az este előtt. Majd miután megittunk mindent, megkerestük az Areeta metró megállót, és irány vissza Bilbaóba. Több mint 20 km séta került a lábunkba rögtön az első nap, mondhatni kellemesen elfáradtunk.
Írtam Egoitznak, úton vagyunk vissza Bilbaóba. Este 8 órára beszéltük meg a találkozót a Plaza Miguel Unamunón. Nem kellett sokat várni rájuk, időben megérkezett Egoitz és Mikel is. Nagyon örültem a viszontlátásnak, fülig ért a szám, amikor megjelent a két kopasz fej :). Kaptunk ajándékba Iberlanda sálakat, ami megy majd ki a falamra otthon. Mint megtudtam, Mikel már nem csak Senor Presidente, hanem owner and president of the club. :)
Gyorsan kiderült számukra, miért Hollandián keresztül indultunk el Bilbaóba, Egoitz teljesen hülyeségnek gondolta, nem tudhatta, hogy Szabi ott él. Mindenesetre jót röhögtünk rajta, hülye magyarok nem ismerik a térképet. Szóba került természetesen rögtön az Osasuna esetleges kizárása az európai kupákból, ami akkor még csak lehetőség volt, de azóta biztossá vált, és ennek köszönhetően az Athletic Bilbao szerencséje, hogy indul vagy nem indul a csapat helyettük. Kecskemét very beautiful city, jönnek ha esetleg lesz Kecsó elleni meccs. Aztán Szoboszlai Liverpoolba igazolását szóba hozta Mikel, pont aznap jelentették be a transzfert. Aztán elkalandoztunk kissé a számukra érthetetlen magyar városneveken, mint Nyíregyháza vagy Torossze Miklós. A magyar városnevek more difficult than the Basque, állapította meg elnök úr. :)
Hamarosan befutott Zsófi és Szabi is vacsora után, illetve Nerea, Egoitz kedvese, így teljessé vált a csapat.
Megbeszéltük, hogy másnap együtt fogjuk megnézni a bilbaói szakaszt, én úgy is terveztem, megyünk amerre ők jónak gondolják, Egoitz vendégszeretete és helyismerete aranyat is ért számunkra másnap. Éjfélhez közeledtünk, mikor elbúcsúztunk egymástól, egészen szuper nap és este volt. Másnap délelőtt tali a San Mamesnél, aztán majd nap közben kitaláljuk, mikor merre menjünk, ahogy a lehetőségek engedik. Úgy baszkosan nyitva hagytuk a kérdést, lesz ahogy lesz. Egy szuper nap után estünk be az ágyba abban a tudatban, holnap kezdődik a Tour de France!