Tour de France - Day 11

Az eredeti tervek szerint Carcassonne után Magyorországig mentünk volna végig, 3 nap alatt Vencéban, Veronában és Ljubljanában lettek volna a szállásaink. Szabi élete azonban úgy alakult, hogy minél hamarabb vissza kellett érnie Hollandiába, így az utunk végét át kellett terveznünk szó szerint az utolsó pillanatokban. Már Bilbaóban voltunk, amikor lemondtuk a veronai és a ljubljanai szállásunkat, Vence és a Le Jardin Exotique d'Eze viszont annak ellenére is bent maradt, hogy Carcassonne után ez méretes kitérő volt. Lehetett volna Avignon vagy Colmar helyette, logisztika szempontjából utóbbi kettő tán jobb választás is lett volna. Az ézei botanikus kertet azonban annyira szerettük volna megnézni mindannyian, különösen Zsófia, hogy végül az eszünk helyett a szívünkre hallgattunk. Nem bántuk meg.

Oda mentünk felÉze egy alig 2000 fős kis település a Var folyó völgyétől nem messze a francia riviérán. Jártunk már korábban többször is itt, 2007-ben és 2008-ban oda és visszafele is átmentünk a városon, és gyanúm szerint Szabi mellé rakhatja 2005-öt és 2006-ot is. Emlékeim szerint 2008-ban hazafelé ráadásul valahol nagyon a közelben éjszakáztunk a Col d’Éze oldalában. A Var folyó völgye tehát abszolút ismerős vidék volt már számunkra a régmúltból, az ézei botanikus kert viszont korábban valamiért elkerülte a figyelmünket.Az Éze városához kötődő leghíresebb ember Friedrich Nietzsche, aki életének utolsó éveiben több alkalommal is megfordult itt az orvosai tanácsára, hogy nyugalomra leljen. A hegyoldalban vezető erdei ösvényt emiatt nevezték el Chemin de Nietzschének. Mondanom sem kell, a nietzschei téboly útján indult a napunk, Lütyő szurkálta megint a Szabis woodoo babát ezerrel. Kezdődött úgy, hogy az autóról előző nap csak félig leszakadt burkolat Vencéból lefele jövet végül teljesen leszakadt. Tűző napon megállás a 40 fokban, kipakoltuk a csomagtartót, Szabi előkapta a szerszámokat, majd befeküdt a kocsi alá szerelni. Aztán persze át kellett rendezni mindent hátul, hogy elférjünk. Szabi itt még apatikus nyugalommal tűrte a megpróbáltatásokat.Aztán miután befutottunk Ézébe, jött a szokásos anomália: találj parkolót, sok sikert hozzá! Kezdetét vette az újabb Benny Hill show. Col d’Ezén fel, Col d’Ezén le, jobbra el, nem jó, balra vissza, ott egy hely, mégsem jó, ott egy másik, nem jó messze van, nem sétálunk 6 kilométert a tűző napon, menjünk vissza, hova vissza, bazmeg Tamás, volt ott egy hely, elfoglalták, kurva franciák, teniszpályáknál jó lesz, hova menjünk, mi van itt már, stb.  Több mint egy óra önszopatás után nagy nehezen sikerült letenni végre az autót egy teniszpálya parkolójában. Miután kiszálltunk, egy francia úr megkérdezte Szabit, esetleg nem ő az a híres holland futballedző? Gyanúm szerint Marc Overmarsra gondolhatott az úriember. Szabi fejét elnézve az „ itt nem szabad parkolni, möszjő” mondatra számított. Bonjour franciák, megérkeztek a hülye hollandok!A botanikus kert mai helyén valamikor egy kastély állt, amit a második világháborúban sikeresen lebombázták. Az újjáépítés éveiben vette a fejébe két francia úr, André Gianton és Jean Gastaud, hogy egzotikus növényeket kellene ültetni a hegyoldalba, ami végül olyan jól sikerült, hogy sokkal nagyobb lett a területe a kertnek, mint amekkorát eredetileg terveztek volna. A kis udvarból így lett végül egy hatalmas nagy botanikus kert, ahonnan tökéletes kilátás nyílik a francia riviérára és a Földközi tengerre. Ha van olyan hely a világon, ahol nem akar csinálni semmit az ember, csak leülni egy padra és órákig csak nézni a semmit, akkor Éze egészen biztosan ilyen. Valahogy így képzelném el a mennyországot, kivéve onnan a szelfibotos japán turistákat. Zsófi trollkodott egyet azért a biztonság kedvéért, és elküldte ezt a képet az apukájának: Szia apa, a Balatonon vagyunk!Alléz Gaudu!Szabi úr végre boldoganÉglise Notre-Dame-de-l'AssomptionÓrákig csavarogtunk, bejártuk le-föl és jobbra-balra is többször az egész kertet. Ha az ember csodára vágyik, akkor irány Éze! Nem bántuk meg, hogy eljöttünk ide!Viszont lassan indulni kellett, Tournon-sur-Rhône városába kellett eljutnunk délután, 400 kilométer autózás várt ránk. Az út szerencsére nyugalomban telt. Megnéztük jól a pihenő helyet azért, ahol előző nap lerepültek a bringák. Aztán Avignon is útba esett. Az avignoni  Palais des Papes a carcassonnnei várhoz hasonlóan egy ezer éve vágyott úti cél számomra, ahová egyszer nagyon szeretnék majd eljutni. Volt egy kósza ötletünk, hogyha marad rá időnk megállunk ott, de végül ez kimaradt, az ézei paradicsom elvitte az időt. Nézegettük az autópályáról, hátha látjuk legalább a várat, de nem láttuk meg sajnos.Tournon-sur-Rhône városába 5 óra körül érkeztünk meg. A szállásadó hölgy küldött egy levelet még délelőtt, amiből már éreztem akkor, hogy lesz baj, de nem akartam szóba hozni, miközben Szabi éppen feküdt a kocsi alatt, mert jó eséllyel egy gyors és eredményes lefolyású infarktus lett volna a vége. Viszont ahogy közeledtünk a városhoz, egyre inkább aktuálissá vált a szállás átvételének a kérdése. Mint kiderült, amit sejtettem korábban is, az egyébként nagyon kedves idős hölgy egyáltalán nem beszélt angolul. A kulcs átvételéről szóló leírás pedig egészen szürreális volt.A lakás egy új építésű, több szintes és kerítéssel elkerített lakóparkban volt, saját parkolóhellyel. A francia nyelvű leírás a kulcs átvételéről kb a következőképpen nézett ki, google fordító a barátunk.„Állj meg szemben a kapuval. A kaputól balra vannak a postaládák. Keresd meg Chrisophe postaládáját, ami a bal oldalon van. A postaládától 5 méterre balra van egy fenyőfa. A fenyőfa tövében találsz egy régi újságot, vedd el. Az újság alatt elrejtve van egy doboz, abban van a kulcs. Vedd el a kulcsot. A kaput a nagy kulcs nyitja. Utána parkolj be a 3-as számú parkolóba, fontos hogy oda, mert minden ott lakónak van saját helye. A főbejáratot kóddal tudod kinyitni, ami 54321. Miután beléptél a házba, indulj el balra, ott lesz a lift. Második emelet, 54-es számú lakást keresd. A lakást a kis kulcs nyitja.” Mindez franciául.Kb a fenyőfánál van a kulcs résznél megakadtunk, felhívtuk a hölgyet, aki franciául bizonygatta, gondolom azt, hogy ott a kulcs a fenyőfa alatt ember, mit nem értesz. És álltunk 20 percet a kapu előtt mint 3 fasz, majdcsak történik valami alapon. Aztán hazaért egy a lakóparkban lakó srác, aki a do you speak English kérdésemre szerencsére yes a little válasszal felelt. Majd megmutattam neki a levelet, amit végigolvasott majd hangosan felröhögött, ennyire azért nem beszélek angolul bro, gondolhatta magában. De szólok a feleségemnek, ő segíteni fog. Szerencsére nem volt rá szükség, a srác segítőkész volt, a felesége viszont elég bunkó.Aztán megláttunk egy 70 éves hölgyet otthonkában, aki szó szerint szaladt felénk szegény, ott a kulcs drágáim, hogy nem találtátok meg, hát leírtam mindent érthetően, mondta franciául mindezt. Nagyon aranyos és rendes volt amúgy. Szerintem nem látott még itt külföldit korábban, aki kivette volna a lakását. Bejutottunk végre szerencsésen az egyébként szuper lakásba, de tuti lett mindannyiunknak pár új ősz hajszála.

Aztán irány a város, kopogott a szemünk az éhségtől. Találtunk egy szállodát és benne egy nagyon szuper francia éttermet, ahol mint kiderült, a Dauphine Liberén itt lakott a Cofidis csapat. Tán akkor nekünk sem lesz rossz, gondoltuk, ha nekik jó volt akkor.Aztán a szálláson hajnalig boroztunk és beszélgettünk a teraszon, egy minden baj ellenére is nagyszerűen sikerült Tour de France-os nyaralásunkra tettük fel ezzel az utolsó pontot az este folyamán!