Tour de France - Day 10

Reggelre az előző esti esőnek nyoma sem maradt szerencsére, így reggeli után elmentünk megnézni Castelnaudary egyik nevezetességét, a 19. században épült szélmalmot. A malom maga eléggé elhagyatott állapotban volt sajnos a szélkerekek nélkül, a környékre nyíló kilátás viszont kárpótolt minket valamelyest.

Moulin du CugarelKilátás a környékreA nagyjából 10 perces kitérő után indultunk is Carcassonne-ba, ami alig fél óta autózásra van a településtől. Nagyon régóta szerettem volna ide eljutni, de eddig ilyen-olyan okok miatt valahogy mindig elkerültük. Legközelebb 2022-ben jártunk hozzá, amikor a Touron Carcassonne-ban volt egy befutó, egy szünnap és egy rajt is, de azt a franciaországi utunkat az erősen megemelkedő benzinár miatt végül kihagytuk, majd lett helyette egy Grand Départ Koppenhában. Nem is bántam végül, hogy verseny helyett hagytunk Carcassonne-ra elegendő időt, egy teljes nap is kevés lett volna ahhoz, hogy normálisan bejárja az ember a várost.

Porte NarbonnaiseA város története a római korig nyúlik vissza, de egészen a 12. század végéig csak egy néhány ezer fős kis település volt. A 13. században az albigens eretnekek ellen vezetett keresztes hadjárat idején aztán már fontos vár állt itt, ami a harcok során többször is gazdát cserélt, lakóit kiűzték, majd végül a francia királyok szerezték meg maguknak. A Cité de Carcassonne-t ezután III. Merész Fülöp és IV. Szép Fülöp királyok teljesen átépítették, ekkor vált a Cité kiemelten fontos stratégiai ponttá, ebben az időszakban élte a város a fénykorát. Majd ahogyan az a középkori várakkal mindenhol történt, az évszázadok során fokozatosan jelentőségét vesztette, előbb magára hagyták, majd köveit is elhordták az építkezésekhez. A 19. századra már igen romos állapotban volt és szóba került a teljes elbontása is.Kilátás a városraAztán 1844-ben jött egy Eugéne Viollet-le-Duc nevű középkormániás francia építész, aki a 13. századi állapotokat véve alapul megkezdte a Cité de Carcassonne teljes felújítását. A rekonstrukció milyenségét ugyan sokan vitatják, helyenként valóban kicsit mesebeli Disney-kastély jellege volt az egésznek. Szabi szerint sok helyen kilógott a lóláb a várfal túlságosan szabályos formájú köveivel, ami finoman szólva sem volt korhű, engem viszont simán megvett, nagyon élveztem a középkori séta minden percét.A Cité de Carcassonne amellett, hogy egy igazi turistamágnes, egyben a várfalakon ma már jóval túlnövekedett város egyik kerülete is manapság lakóépületekkel, boltokkal, éttermekkel. De mindezt mégis sikerült ügyesen elhelyezni. La Valletta vagy Mdina erődvárosai Máltán voltak Zsófival hasonló közös élményeink korábban, ahol úgy sikerült a 21. századi napi igényeknek is elfogadhatóvá és lakhatóvá tenni egy komoly történelmi tradíciókkal bíró várat, hogy nem sérült zavaróan a történelmi városkép.Nekem a Basilique Saint Nazaire tetszett leginkább.Basilique Saint NazaireA jó hosszú délelőtti sétánk után beültünk ebédelni, végre normálisan és nyugisan, nem rohanva. A francia hagymalevest biztosan fogom keresni legközelebb is.Ebéd után megnéztük a helytörténeti múzeumot, majd elindultunk a várfal mentén körbe, kerülgetve a tömeget és keresve az árnyékos részeket.Út a bástyákhozKilátás a várbólIdeális esetben legalább kétszer ennyi idő kellett volna a várra, a vár fele simán kimaradt sajnos. Pörgött azonban az óra és menni kellett tovább, 450 kilométer autózás várt ránk ugyanis a délután hátralévő részében Szabi legnagyobb örömére. Eddig minden tökéletesen alakult a nap folyamán, egészen remek élmény volt bejárni a Cité de Carcassonne-t. Ekkor azonban érkezett Möszjő Lütyő és megkezdte a nem gyenge pusztítását.Autópályán 4-5 órát utazni mindig a nap kellemetlen része, amiről nem nagyon lehet mit írni rendszerint. Fárasztó, meg kell csinálni, egyszerűen csak túl kell lenni rajta, lehetőleg kalandok és nem várt történések nélkül. Ha történetesen bringák is vannak a tetőn, akkor nagyobb az esély a kalandra, be lehet tévedni például Montpellier sétáló utcájába, esetleg lehet tolatni az autópályán a rendőrök szeme láttára, netalántán leesik Lütyő tükre, de az ilyeneken mindig röhögünk utólag.

Éppen Carcassone és Cote d’Azur közötti végtelenül hosszú autópályán haladtunk a belső sávban, miután a sokadig seggünkbe megérkező agresszív ökröt méltatva feltette Szabi a költői kérdést, mikor lettek a franciák ennyire olaszok? Majd fél perc múlva hallottam egy hatalmas csattanást, én azt hittem, belénk jöttek és ijedten néztem hátra, minden rendben van-e Zsófival. Szerencsére minden rendben volt vele és ő sem értette, mi történt. Majd megláttam a bringám kormányát a hátsó ablak fölött. Bazmeg Szabi, az ott a bringám. Bazmeg Tamás, az enyém is, valami ilyesmi párbeszéd hangozhatott el nagyjából közöttünk, majd irány a külső sáv, érdekes módon rögtön eltűnt mindenki a környékünkről és hagytak helyet bőven kisorolni az őrült hollandoknak a külső sávba.

Az történt, hogy az első kerekeket tartó tapadó korong valamiért elengedett, és a bringáink 180 fokban átfordultak a tengelyük körül hátra, nem irigyeltem a mögöttünk jövőt utólag, amikor látta élőben az armageddont. Szerencsére 1 kilométer múlva jött egy pihenőhely, ahova sikerült kijutnunk. Ez a bringatartó megjárta Olaszországot, az Adriát és Erdélyt is, a Jumbo csapat is reklámozza, tehát Lajos szerint sem lehet szar. Soha nem volt eddig vele semmi gond egészen eddig Szabi bevallása szerint. A pihenőhelyen aztán jött a minden idők bestoffja Szabi nagy monológ, ami valahogy úgy kezdődött, „rendben, a jó Isten mindig próbára tesz, fogjuk fel kedélyesen a velünk történteket”, stb stb stb, a folytatást nem idézném. Szeles idő volt egész nap, valószínűleg a szél befújta a korongok alá a koszt, ami eddig bírta. Nedves törlőkendők elő, gatyára is vágtuk a készletet mire letakarítottuk a tetőt és indulhattunk tovább. Let’s go. Autó-Szabi 3:0.

Vence volt az esti szállásunk helyszíne, egy gyönyörű város a Col d’Eze oldalában. A kis balesetünk után, közeledve a szálláshoz ránéztem a bookingos foglalásra. Tanguy a szállásadónk küldött egy levelet, amiben leírta, parkoljunk be nyugodtan a kertbe és hívjuk fel utána, 10 perccel azután odaér ő is a kulccsal. Azonban a szó szerint a Saint-Tropezi csendőrfilmekből kilépett emberünknek nem volt erőssége a precizitás, feltűnt ugyanis, hogy tök másik címet adott meg a levelében, mint ami a foglalásban szerepelt. Az utca stimmelt, a házszám viszont nem. Írtam neki, hogy írja meg a pontos házszámot, de nem reagált rá. Oké, abban maradtunk, Szabi kitesz minket Zsófival a ház előtt, majd megy felfele tovább a Col d’Ezen, és hívjuk fel ha megvan az ember és a szállás pontos helye. Parkolni és várni ugyanis teljesen esélytelen volt a hegyoldalban.

Vence útjai 8-10% meredekségűek, fekvőrendőrökkel tele pakolva, ami különösen remek ötlet volt a franciáktól. A városba megérkezve, alig 5 kilométerre a szállástól az egyik fekvőrendőrön felakadtunk és természetesen újabb baleset történt, leszakadt ugyanis a kipufogó szigetelő lemeze. Lütyő all time bestoff nap volt ez, ha nem lett volna elég az autópályás korábbi történet, mindent lehet fokozni. Szabi kirakott minket a ház előtt a megbeszéltek szerint, kiszálltunk Zsófival, ő pedig ment tovább felfele a hegyen, majd jött tőle a saját bevallása szerint minden idők Szabi monológja, nem hallottuk szerencsére. Autó-Szabi 4:0.

Megérkezett aztán 10 perc múlva a szállásadónk Tanguy, Saint-Tropez csendőre személyesen kék-fehér csíkos pólóban és rövidgatyában verette, esküszöm Luis de Funes volt egy az egyben az ember. Ketten vagytok csak, hol van a harmadik, kérdezte. Kis türelem möszjő, egy telefon és érkezik az úr, de volt némi anomália a pontos címet illetően, írtam levelet, de nem tetszett válaszolni, beszéltük meg, én ezen a ponton már visítva röhögtem magamban. Megérkezett Szabi, leparkolt a kertben, mire kérte Tanguy, kérem möszjő parkoljon eggyel odébb, mert az a felesége, Beatrice parkolóhelye. Ezen a ponton már nem tudtam volna tovább fokozni a francia szürrealitást, én azt hittem Szabi el fogja küldeni a büdös picsába, mondta is korábban, ha ez a szállás is fos lesz, mint az előző napi, nem fogja vissza majd magát. A szállás viszont szerencsére szuper jó volt, Tanguy szórakozott figura ugyan, de hatalmas jó arcnak bizonyult és adott is jó tippeket másnapra. Kedélyesen elbeszélgettek Szabival Saint Tropez és a környék szépségeiről, majd megnyugodott végre szépen mindenki. Szerencsére volt egy karton Kronenbourg a kocsiban, szükség volt rá este.

Boldog Szabolcs és a Szent Kronenbourg. Top.