Június 28-án szerdán indultunk útnak, de gyanúnk szerint Lütyő barátunk már az első nap elővette a Szabis woodoo babáját és elkezdte vadul szurkálni. Ekkor még nem tudtuk, de a későbbiekben minden napra jutott valamilyen nem várt esemény, és az utunk végére egészen biztosak lettünk benne, hogy Lütyő ökle már megint lesújtott ránk. Minden napra lesz majd így Lütyő stories. :)
Az első napi Lütyőt szerencsére egészen olcsón megúsztuk. Közel 3 órát késett a gépünk, de végül velünk együtt a feladott bőröndünk és a bringám is sikeresen megérkeztek Eindhovenbe. Nagyon féltem az út előtt, hogy valami elkeveredik, vagy a bringám megsérül és emiatt nem tudunk majd időben elindulni, de szerencsére nem így történt. Le a kalappal a ferihegyi és az eindhoveni rakodók előtt is, itt is és ott is a többi csomagtól külön kezelve,nem a futószalagon, hanem kézben hozták-vitték a bringám, nagyon vigyáztak rá! Kora délután helyett ugyan csak késő déután szállt le a gépünk Hollandiában, de kicsire nem adunk, nagyobb gondunk ne legyen. A délutáni siesta így persze elmaradt, de legalább el tudtunk indulni az előre tervezett időben, a vacsora után nagyjából este 10 óra körül útra kész volt a csapat. Bringák a tetőn, csomagok a kocsiban, alig 1400 kilométernyi autózás várt csak ránk éjszaka alvás helyett Waalwijtól Bilbaóig. Közel 3 órás késés és a 2 órányi repülés után. Alig vártuk. :)
Ready to rumble:
Antwerpenig nagyjából sikerült is tartani a terveket, de nem egész 100 kilométer után jött az első probláma. Dugó az autópályán. Mindez este 11-kor. Bazmeg. Másfél órán keresztül araszoltunk alig 4 km-t, mint kiderült, a 3 sávból 1 maradt csak, az volt az oka. De legalább déviation nem volt. Szabi ötlete, hogy menjünk éjszaka a dugó elkerülése miatt, elég hamar igazolást nyert. A kellemetlenségeink után áldottam az ötletét és az előre látását, még ha kezdetben nem is örültem az éjszakai indulásnak a másnap reggeli startunk helyett.
Éjfél után sikerült végre átjutni Franciaországba, ott éjszaka egészen jól lehetett haladni szerencsére. Párizs körül viszont elég szomorú kép fogadott minket, az autópálya mellett látott füstfelhők aligha a külvárosi gyárakból érkeztek. Éppen akkor voltak a csúcson a nanterre-i kerületben történt incidens/rendőri túlkapás utáni gyújtogatások. Nem sokszor kísértem el Zsófit a wc-ig egy pihenőhelyen, de itt igen, mondjuk finoman, igen furcsa alakok lézengtek mellettünk. Go away de gyorsan!
Bordeaux-t valamikor kora délelőtt, már napfelkelte után értük el, de onnan még több órányi autózás várt ránk Bilbaóig. Próbáltam magamat tartani és beszélgetni Szabival az út során végig, de ezen a ponton elvesztettem magam. Nem is értem Szabit, hogy bír végig egy seggel egy 15 órás utat végigvezetve, főleg mindezt éjszaka alvás helyett. Ha megálltunk is, mindig miattunk tettük, Szabi haladt volna tovább. Minden tiszteletem érte, hogy ezt így végig csinálta!
12 óra után értük el Irunt és ezzel Baszkföld határát, de onnan még volt nagyjából 2 óra az utunk végéig. Feltámadtam Baszkföldet meglátva, a hátralévő utat már fél lábon is kihordom :). 14 óra körül érkeztünk meg Bilbaóba, majd konstatáltuk, ebben a városban parkolni scifi kategória. Az Atxuri pályaudvartól nem messze volt a szállásunk a Nervion folyó partján, egyébként nagyon jó helyen, nagyjából 15 perc sétára a Casco Viejotól, vagyis a történelmi óvárostól. Egoitz mondta előzetesen, ha nem tudnánk letenni a kocsit sehol, írjunk neki és ad majd tippet. Az apatmanunknak szerencsére volt mélygarázsa, a parkolási lehetőség szempont volt a foglalásnál. Bunkó faszparaszt autós módjára tette le a kocsit a járdán Szabi az Apartamentos Atxuri előtt, majd beszaladtunk Zsófival megcsinálni a check int. 5 napra 75 euroért megkaptuk a 25-ös számú helyet a garázsban, majd miután Szabi sikeresen odaverte a kocsi hátulját a garázs falának, alig 30 órányi talpon kihordott ébrenlét után sikerült is végre bemennünk az egyébként egészen remek szállásunk ajtaján.
Az ablakból egészen remek kilátásunk volt. Balra nézve a hegyek fogadtak minket:
Jobbra nézve pedig a Nervion folyót láttuk:
Miután összeszedtük magunkat, indulás az Eroskiba vacsorát és sört venni estére. Aztán visszaérve a szállásra számomra eljött a teljes black-out. Néztük a tv-ben a csapatbemutatót, aminek az első felét sikerült átaludnom a kanapén ülve, Landáról és az Izagirre tesókról így sikeresen le is maradtam. Aztán a prezentáció végéhez közeledve vettem csak észre Egoitz üzenetét, ő és Mikel a Guggenheim múzeum előtt várnak ránk, ha jönnénk a csapatbemutatóra, oda menjünk. De nem voltam/voltunk életképes állapotban. Cikinek éreztem magam, hogy nem akarok sehova menni este, de 30 óra egyhuzamban talponlét után az alváson kívül semmihez nem volt már kedvem. Írtam Egoitznak hogy bocsi de részünkról black-out lesz ma estére, és megbeszéltük hogy következő este viszont mindenképp találkozzunk. Itt voltunk Bilbaóban, szerencsésen megérkeztünk, két nap múlva pedig kezdődik a Tour, mi kell még ezen kívül? Boldogan aludtam be, csak nagyon korán. :)