Szokás szerint a péntek esti géppel érkeztem meg Brüsszelbe. Mivel a Liège-Bastogne-Liège versenyt vasárnap rendezték meg, így a szombatunk teljes egészében szabad volt. Eredetileg foglaltam szállást egy éjszakára Liégebe, hogy meg tudjuk nézni a verseny előtti nap a várost, ezt azonban végül lemondtam néhány nappal az út előtt. Helyette Oudenaarde lett a szombati úticélunk. Ez az egész kicsi flamand városka arról nevezetes, hogy évek óta a helyszínét adja a Ronde van Vlaanderen befutójának, ennek okán pedig egy egészen remek múzeum üzemel a városban a versenyről, amit ajánlok mindenkinek, aki Belgiumban jár, nagyon érdemes megnézni!
Centrum Ronde van Vlaanderen
Oudenaarde-ba eljutni szűk egy óra lenne vonattal Brüsszelből, csak nem ezen a hétvégén, a kortrijki vonal ugyanis pályakarbantartás miatt zárva volt, amit amúgy jó előre bejelentettek, csak elkerülte a figyelmemet. Így maradt az átszállás, Brüsszelből Gentig IC, onnan pedig belga falujáró vonattal futottunk be Oudenaarde-ba, erős másfél óra volt így az utunk. A belga vonatot amúgy csak dicsérni tudom. Több mint 20 különböző városban jártunk eddig az elmúlt fél évben, és ezalatt egyszer sikerült 10 percnél hosszabb késéssel megérkeznünk az aktuális úticélunkhoz, azt az egy alkalmat leszámítva pedig mindig hajszál pontos, megbízható és tiszta volt a vonat. Emellett a kallerek nagyon segítőkészek, volt rá példa korábban, hogy simán elkezdett a telefonján nekünk másik vonatot keresni emberünk, amikor hülyeségnek gondolta az éppen aktuális átszállásos utunkat. A hétvégi jegy pedig nagyon olcsó, amennyiben péntek este és vasárnap este között vesz az ember egy retúr jegyet bárhonnan bárhová Belgiumon belül, féláron megkapja. Ez kettőnknek nagyjából 25-30 euro szokott lenni, De Panne volt tán 50, de az 2 és fél óra út volt és a lehető legtávolabbi pont Brüsszelből elindulva az országban. A MÁV illetékes semmirekellőit azonnal elzavarnám Belgiumba tanulmányozni, hogyan kell normálisan üzemeltetni a vasútat!
Végül 11 óra után nem sokkal érkeztünk meg a városba. Oudenaarde nagyon kicsi és nagyon flamand. Beültünk a főtéren ebédelni egy tipikus flamand étterembe, ahol még angol nyelvű étlap sem volt. Ez amúgy nem jellemző az országra, legfeljebb az olyan eldugott kis zugaira, ami turistát nagyjából sohasem lát, legfeljebb csak a Ronde napján tudom elképzelni, hogy épeszű ember meglátogatja a várost, rajtunk kívül persze. A sört viszonylag gyorsan kiválasztottuk, én a helyi Ename nevűt, Zsófi pedig Kasteelt kért.
Aztán a pincér, konstatálva a bénázásunkat a segítségünkre sietett és beajánlotta a stoverijt, amit ettünk már korábban többször is, és pont azt kerestük az étlapon, csak nem tudtuk a flamand nevét. Sörben főzött marha vagy sertéspörkölt természetesen sült krumplival tálalva, nagyon finom. Nagyjából így néz ki.
https://en.wikipedia.org/wiki/Flemish_stew
Ebéd után aztán bementünk a múzeumba. Az épület előtt Eddy Merckx egykori kísérőkocsija várja a látogatókat.
Megvettük a jegyet, az eladó hölgy pedig nagyon ránk csodálkozott, mit keresnek itt magyarok. Amikor mondtam, holnap megyünk Liége-be, de láttuk idén a Gent-Wevelgemet és a Roubaixt is, na onnantól szó szerint kenyérre lehetett volna kenni a hölgyet. Rögtön a bejárat után ezzel kezdődik a kiállítás, csak úgy beugróként.
A hőskorban a Ronde győztesének járó tányér.
A flamandok teljesen átszellemülnek, ha kerékpárról, és főleg akkor, ha a Rondéről van szó. Hangosan felröhögtem, hogy konkrétan még a budiban is a versenyről készült képek voltak kirakva. Bjarne Riis és Nick Nuyens.
Phil Gilbert és Tom Boonen a Kappelmuuron
Aztán tovább haladva a következő kép fogadott minket. Igen, ott van Blanka.
Aztán folytatódott a kiállítás Anna van der Breggen aláírt mezével, aki 2018-ban nyerte meg a Rondét.
Anna az akkor használt kerékpárját is felajánlotta a múzeumnak.
Lotte Kopecky pedig 2022-ben és 2023-ban volt itt győztes. Az külön tetszett, milyen sok aláírás volt a kiállított képeken. Szívesen megnéztem volna, amikor Lotte Kopecky vagy Fabian Cancellara megérkezik a múzeumba és aláírja a róla kiállított képet, hogyan fogadhatták őket a vendéglátóik.
Demi Vollering trikói a 2023-as Tour de France-ról.
És Demi vörös trikója a Vueltáról.
Azon a ponton dobtam el az agyam, amikor illusztrálták, milyen a tökéletes bajnok. Tom Boonen ezek szerint nagyon jól állt valamikor sterke koop és puike hartpomp ügyében, az egyéb skilljeiről nem is beszélve.
Az Oude Kwaremontnak egy külön szobát szenteltek, benne a régi idők nagy bajnokainak.
Eddy Merckx
És Eddy Merckx
És még egyszer Eddy Merckx
A következő szobában aztán nagy kivetítőkön mentek a korábbi évek versenyeinek összefoglalói. Fabian Cancellara 2009-ben a Paterbergen, amikor a defektje után vállán a bringával sétál felfele. Erre én bevallom őszintén nem emlékeztem, pedig ikonikus pillanat lehetett.
Itt pedig Pogacar győz éppen, 2023-ban.
Megemlékeztek a bukásokról is, amik sajnos minden évben hozzá tartoznak a Rondéhoz.
Aztán következett a legismertebb flamand macskaköves emelkedők bemutatása. A Kappelmuurhoz konkrétan verset írtak a flamandok.
A Koppenbergről és a Kwaremontról viszont „csak” tényszerűen emlékeztek meg. Se vers, se semmi, vártam volna pedig valami extrát, kedves flamandok. :)
Koppenberg
Oude Kwaremont
Az az ötletünk támadt, Tudi gólyát, a Tour de Hongrie kabala figuráját ezentúl elvisszük magunkkal a versenyekre, kicsit népszerűsítendő hazánk nagyszerű körversenyét! Azt gondolom, autentikus helyszínen kezdte el az utazást Tudi.
A kulacsoknál elég sok időt eltöltöttem, nagyon régi darabok is részét képezték a gyűjteménynek. Egészen kiváló időutazás volt.
Aztán következett a bajnokok fala, a verseny összes korábbi győztesének a bemutatása.
Eddy Merckx 1969
Tom Boonen 2005
Fabian Cancellara 2014
Aztán bemutatták a 2020-as évet és a covid miatti virtuális Rondét. Greg Van Avermaet nyert ott és akkor. Ha a valóságban nem is tudta megnyerni Greg álmai versenyét a sok dobogós helye mellett, legalább virtuálisan sikerült. Ha valaki, Greg tényleg megérdemelte!
A kiállítás végére hagyták a legnagyobb durranást, a versenyzők által felajánlott kerékpárok bemutatását. Rolf Sørensen, az 1997-es győztes kerékpárja.
Gusev kerékpárja 2007-ből.
Alexender Kristoff, a 2015-ös győztes kerékpárja
Julian Alaphilippe ezzel a kerékpárral bukott hatalmasat a versenyen 2018-ban.
A kiállítás végén még megkaptuk Cancellara és Sagan győztes mezét, ha nem lettek volna elegek a korábban látottak.
Cancellara
Sagan
És a végén emlékeztetve is voltunk a kijárat előtt, ne aggódjunk, már csak 323 napot, 20 órát és 7 percet kell várni a következő évi Rondéig. Mondom újra, a flamandok teljesen bolondok, ha kerékpárról van szó!
A győztesek kövei
Körülbelül 3 órát töltöttünk el a múzeumban, mindezt úgy, hogy az autioguidenak csak nagyjából a felét hallgattam végig, lehetett volna még 1-2 órával több is mindez, ha minden flamand macskakövet részleteiben is meg akarna ismerni és végig élni az ember. A kijáratnál az eladó hölgy „hogy tetszett a kiállítás” kérdésére nem kellett válaszolnom, szerintem minden rá volt írva az átszellemült arcomra: it was fantastic, nagyjából ennyit tudtam kinyögni magamból.
Aztán bevásároltunk az ajándékboltban ezt-azt. Egy flamand fickó nagyon érdeklődött, honnan jöttünk, mire a válasz után közölte, van egy magyar barátom, úgy hívják Attila Kovács. Szerintem ilyen nevű embert mindenki ismer.
Ugyan rettentő pocsék idő volt egész nap esővel és széllel szokás szerint – éljen a belga tavasz - , kicsit körbe néztünk a múzeum után a városban. Stadhuis.
A Grote Markt a tipikus flamand házikóival.
Kis kocsma a főtéren, ahová bemenekültünk egy sörre az eső elől.
Sint-Walburgakerk
Begijnhof, ami nagyon sok flamand és holland városban megtalálható.
Kis adalék a flamand begina udvarokról:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Flamand_beginaudvarok
A Schelde folyó partján
Onze-Lieve-Vrouwekerk
Kedvenc útjelző táblám. Itt megállt az idő.
Miután az idő továbbra sem akart megjavulni, nagyjából 5 percenként kezdett el esni, majd állt el és sütött ki a nap, majd újra ugyanez végtelenítve, feladtuk a reményt és visszamentünk a főtérre megnézni a várostörténeti múzeumot. Oudenaarde városa a középkorban fali szőnyegek szövéséből gazdagodott meg. Nagyon szép darabokat láttunk.
Nekem személy szerint nagyon tetszik a vidéki Flandria. A nagyobb városokat, mint Brügge, Antwerpen vagy Gent ki lehet úgy pofozni, hogy azok a látogatóknak tetsző képet mutassanak. De Flandria autentikus arcát azok az eldugott kis települések mutatják meg igazán, mint amilyen Ypres, De Panne, Geraardsbergen vagy éppen Veurne, és ebbe a sorba illeszthető be Oudenaarde is, egy igazán szuper napot töltöttünk el itt!
Este Brüsszelben volt még kis kalandunk. A lépcsőházban két ajtó van, amiken keresztül be kellene jutnunk a lakáshoz – lépcsőn nem kell lemenni hozzá : ) - , amit chipes kulcsok nyitnak. Az első működött, a második ajtó viszont napok óta beszart. Írt Zsófi még hét elején az illetékes elvtársaknak az ügyben, de szokás szerint leszarták. Próbálkoztam a kapucsengővel, hogy valaki ismeretlent random lehívok a házból, hogy beengedjen minket, de természetesen az is beszart. Miután senki nem jött haza és/vagy rendelt volna pizzát, hogy beengedjen minket, fel kellett hívnunk a 24 órás ügyeletet. Üdvözöljük Brüsszelben, a gördülékeny és bürökrácia mentes ügyintézés fellegvárában! Miután ötször elmagyaráztuk az embernek, hogy nem, nincsen rendes kulcsunk, mert amit adtatok, az nem passzol a zárba bazmeg, és a garázson keresztül sem tudunk bejutni, amihez szintén át kellett volna jutnunk az ominózus ajtón, nagy nehezen kiküldte a helyszínre szerelő Ahmedet, aki fél óra múlva a robogójával meg is érkezett a helyszínre. Amivel csak annyi volt a baj, hogy létrát robogóval szállítani, nos nem megy. Miután beengedett minket Ahmed, le tudtunk hozni egy széket a lakásból, amire felállva természetesen nem érte fel a kapcsolószekrényt. De Ahmed szerencsére leleményes volt és nem adta fel, továbbá tudta, a brüsszeli bürokrácia útvesztőjében csak magára számíthat. Előbugázta így a raktárból a takarító eszközöket szállító kocsit, amiről már szerencsére elérte a zár kapcsoló szekrényét, amit az egyik oldalán én tartottam, a másikon Zsófi, hogy ne essen le a szerencsétlen másfél méter magasból, miközben próbálja összetákolni azt a szart. Végül sikerült neki megjavítania a zárat, amiért örök hálánk, Ahmed bizonyult a legjobb probléma megoldónak egész Brüsszelben! Merci beacoup, Ahmed! Másfél óra szopás után így mehettünk végre vacsorázni, majd aludni, másnap hajnalban pedig irány Liége, nagyon korán kezdődött a vasárnapunk!